Ha valaki nagyon beteg dolgokra gondol (veszélyesen) de a gondolattól is retteg, viszont eszébe jut, a legdurvább őrültségek, mittudomén megtámadni valakit, de közben nem szeretné. Az őrült, vagy csak sokat gondolkozik?

Ha küzdesz a "rossz", "bűnös" fantáziák ellen, azok annál inkább visszatérnek. Ez a "ne gondolj a fehér elefántra" esete. Ha egyszerűen ott van a fejedben, nem tudsz nem gondolni rá :)

És nem is kell ellenük küzdeni. A fantáziálás nem bűn. Amíg nem akarod megtenni, nézd a jó, a humoros oldalát. Ha tudsz nevetni a durva dolgokon is, sokak számára lehetsz szórakoztató társaság :)

Ne félj magadtól és a gondolataidtól. Bízz magadban :)

Te jóóó ééég!!! Pont ugyanezeket érzem én is...

Teljesen... még az elordítós rész is stimmel.

Ez tényleg az őrület jele? Én próbáltam utánanézni, de sehol nem találtam semmit, nem írnak ilyenről...

Tényleg gyakori probléma?:O

Ez picit megnyugtat... Azt hittem, hogy teljesen egyedül vagyok ezzel, és kezdek megbolondulni. Vannak barátaim, akikben megbízom, de ezt a problémát nem merem velük megbeszélni, mert tatok tőle, h aztán hülyének néznének, vagy félnének tőlem...:(

Szakemberhez menni is félek, mert nem tudnám elviselni, h gyógyszert akarjanak szedetni velem, vagy elmegyógyba dugni vagy ilyesmi...:S lehet, hogy butaság, hogy ettől félek, de nem tudom...

Ha másként nem vagytok bolondok, akkor csak e gondolatokért sincs semmi bajotok.

Én még rosszabbat érzek.

Nagyon szeretem a kutyám, Bodrit, és jön egy olyan gondolatom, hogy a két felsö lábát bilincseljem oda a keritéshez és verjem, de nem fogom megtenni.

Vagy mikor jöttünk haza a szüretröl, anyú mellett ültem hától a szekérben, és volt egy olyan gondolatom, hogy lökjem le a szekérröl.

Ezeket, amiket gondolok, nem tettem meg és nem is fogom megtenni, de annyira tudnak gyötörni.

Ha egyedül vagyok hangosan, ha templomban, vagy a gyárban, akkor fenhangon elkiáltom magam, hogy távozz tölem Sátán ne kisérts, és akkor valamelyest enyhül.

Ha a istentisztelet végén mondom, hogy,, koszönjük Istenem, hogy itt voltál velünk,, akkor a voltál helyett a b...ál jön hogy mondjam.

Ekkor megint mondom, hogy távozz tölem Sátán,,,és a mellettem ülö mindig elkezd röhögni.

De én nem nevezem magam örültnek.

Szerintem csak sok dolgot nem rendezett el magában. Vagy sok dolgot nyom el magában, akár azért, emrt rá van erőltetve, eselteg ez nem is tudatosult benne...

De tényleg az első gondolatom nekem is az volt, hogy ez fura.