Pszichológus nélkül hogy tudnék rendbejönni? Úgy érzem nem vagyok normális.
15 éves vagyok. Úgy 2 éve nagyon hirtelen kiborulok, kimondok mindent amit gondolok,sírok(ez csak otthon jon rám) és nem engedek közel senkit magamhoz. Szinte semmi nem érdekel, a tanáraim fel is hívták a szüleimet hogy "elfogadhatatlan vagyok". Gyerekkoromban sem voltak barátaim, nagyon elzártak,tiltottak mindenkitől .Most sosem beszélek senkivel, de nem is igénylem (egy hasonló embert (stílusban és értékrendben, mert még egy ilyen dilis ember nincs)szivesen tartanék barátomnak,de nem tudok megismerni embereket. Érzéseim sem nagyon vannak egy ideje,hidegen hagy minden,senkit sem szeretek, nem aggódok stb...
pszichológus esélytelen, szüleim szerint nincs bajom.
Előttem szólókkal egyetértek. Ha Neked megfelel ez az állapot, akkor a tanerővel ne foglalkozz. Szüleid szerint nincs bajod, de ha ez a helyzet számodra is kényelmetlen, akkor érdemes lenne valamerre elindulnod (és úgy tűnik, hogy nem vagy elégedett ezzel az állapottal: "úgy érzem nem vagyok normális"). Ha eleve befelé forduló vagy, akkor ilyen korban nem kirívó viselkedés.
Ha változtatni szeretnél, utána olvashatsz neten, könyvekben, hogy milyen változtatási lehetőséged van jobb-léted érdekében. És ebben az esetben lehet, hogy mégiscsak kéne beszélned valakivel.
Szerintem nagyon nem természetes, főleg ilyen korban hogy valaki 2 év alatt a szülein kívül szószerint senkivel nem beszél,és tök egyedül van elképzelt barátok maximum...
Mivel a szüleim szerint ez a normális hogy valaki elmegy iskolába,hazajön,és ül a földön az üres falat bámulva órákon át, a pszichológus esélytelen. Nemtudom hogy mit csináljak, nem szeretnék megőrülni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!