A pszichoterapeuta általában azonos vagy ellenkező nemű betegekkel foglalkozik inkább? Vagy vegyes?

Vegyes. A páciens "választ", de azért nyilván van a terapeutának is beleszólása. Ha valakivel nem tud együttműködni, vagy olyan a probléma, ami meghaladja a tudását, akkor azt jeleznie kell.

Nekem is az a tapasztalatom, hogy a női terapok empatikusabbak, és ebben a műfajban ez rengeteget számít.

A probléma jellegétől is függ, a páciens tudattalanul választ, attól függően, hogy milyen bajokat hordoz. Hiszen minden problémánk forrása gyerekkorból, a szülőkkel való kapcsolatból ered, és én abszolút érzékeltem, hogy aszerint választottam terapot, hogy éppen az anyámmal, vagy az apámmal való problémákat kellett-e kezelni. (Összességében úgy gondolom, hogy jobb női terapeutával dolgozni, egyrészt mert az anyát jobban reprezentálja, és a vele való kapcsolat mindenki számára elsődleges, másrészt a már említett empátia miatt.)

utolsó sztem nincs igazad!!! Pl a férfi pszichoterapeuták nem olyan empatikusak mint a nők így kevésbé tudnak segíteni érzelmileg!!

Én ezért járok női pszichiáterhez! :)

Nem akarom, hogy igazam legyen ez nem vitatéma, csak két azonos nemű ember szerintem jobban megérti egymást. Hogy egy nő empatikusabb az is relatív, ez totál ember függő. Viszont én a páciens irányából kiinduló érzelmi áttételről beszélek ha különböző nemű az orvos és a páciense, ez igen gyakran kialakul egy terápiás helyzetben.

Ezt a fajta beleszeretést a pszichológiában, a pszichoterápiában indulatáttételnek, pontosabban az indulatáttétel egyik fajtájának hívják. Az indulatáttétel a kliens a terápia során kialakuló érzelmi kötődése terapeutájához. Ez az indulat lehet erős pozitív érzelem, ilyenkor hívható a folyamat beleszeretésnek is, de a terápiás kapcsolatban keletkezhet negatív érzelem, megjelenhet düh, harag, kritika is. Az indulatáttétel felbukkanása szinte törvényszerű az ilyen kapcsolatban.

Az áttétel alapú szerelem megjelenése a terápiát alapvetően befolyásolja, a terapeuta általi kezelése nagyon nehéz feladat. Ha a kliens érzelmeire a terapeuta viszont érzelmekkel reagál és kezeletlenül ráengedi azokat a kliensre, akkor belép a viszont áttétel, és kimondhatjuk, a terápia véget ért. Attól a pillanattól számítva, ha meg is marad a kapcsolat, már nem terápiás kapcsolatról van szó, hanem szerelmiről. Ha csak a kliens részéről beszélünk szerelmi áttételről, akkor a terápia megy tovább. Ilyenkor kezelt a viszont áttétel, és ha a terápiában sikerül feldogozni ezt a komplex érzelmi folyamatot, akkor ez kifejezetten erősítheti a gyógyító kimenetel esélyeit.