Elmehetek pszihológushoz a szüleim tudta nélkül is?

Amikor általános iskolás lettem, és felszólított a tanár, nekem is éppen ilyen érzésem volt. A torkomban dobogott a szívem, kiszáradt a szám, rogyadozott a lábam, azt hittem összeesek. Akkoriban még azt sem tudtuk, mi az a pszichológus, vagy pszichiáter.

Én is szégyelltem a dolgot, még a szüleim előtt is, de nem volt más választásom, Anyámnak elmeséltem.

Elmosolyodott, magához vont, és nagyon kedvesen azt mondta, hogy Ő is ilyen volt, Tőle örököltem.

Vett nekem egy Polivitaplex nevű vitamint, amiből minden nap egyet (csokis volt) beadott nekem és azt mondta, ez segít az idegrendszernek. És mentálisan is segített nekem, kezelni ezeket a helyzeteket. Elmagyarázta, hogy minél jobban felkészülök az órákra, annál kevésbé fog előjönni a lámpaláz. Mesélt a fiatalkorában történt hasonló sztorijairól. Nem egyszer mindketten nagyokat kacagtunk a történetein...

Nem volt egyszerű hozzászokni a szerepléshez, de fokozatosan egyre kevésbé stresszelt a dolog.

Kevés kivételtől eltekintve mindenki lámpalázas a szerepléskor. Csak van akin ez jobban meglátszik, esetleg még a hangja is remegős, és van akin csak orvosi műszerekkel lehetne kimutatni, hogy magasabb a vérnyomása stb. és ügyesen leplezi a lámpalázát.

De mindenképpen érdemes segítséget kérni, mert hamarabb javul a helyzet, ha nem önerőből kell megoldani...