Pánikbetegek! A családotok hogyan viseli a betegségeteket?

engem a családom semennyire nem ért meg. sőt anyám még folyamatosan csesztet is szedjem már össze magam, meg mindenkinek vannak problémái, ne sajnáltassam már magam. ettől nekem csak rosszabb lesz... akárhányszor elhatároztam, hogy na most szembenézek a betegséggel és legyőzöm, mindig rosszul lettem és kudarcként éltem meg. lassan már a házból se tudok kimozdulni mert már a gondolattól rosszul vagyok. senki nem támogat és így csak mégjobban úgy érzem, hogy teher vagyok számukra:/

Nekem kiprovokálják álandóan.Ballatonba félek bójáktól,kis hajóktól erre megfog a tesom és elkezd a bójához cipelni én sikitok kapálozok a pluzusom az egekbe szökik ö meg jót röhög rajtam.A masik hogy nem bir hogy lefognak erre lefog én tök osszul vagyok prditok rángatozom es ezerrel ver a szivem frászt kapok és kétsége esek na szóval bepánikolok és ekkor azt mondja hagyam már abba nem vagyok normális.Akkor minek fog le?Ha élvezik hogy szekálnak de azt nem fogják fel hogy én ettől bakatanok...:(

Rosszul irtam bem a bójáktol meg a hajoktol felek hanem mindentöl ami eltünik a vizbe és nem látom az alját...

Apám egy narcisztikus barom, és azt hiszi, hogy csak azért "találtam ki" a triggreket, hogy ő ne csámcsoghasson minél hangosabban.