Olyan iszonyatosan jó dolog legyőzni magad, és leszokni olyan dolgokról, amelyeknek a rabja vagy. Akkor miért teszi ezt mindenki?

Kiskoromban imádtam enni, imádtam az édességeket (még most is), minden egészségtelen dolgot. Ma ennek pont az ellentéte vagyok, bár nem volt egyszerű dolog idáig eljutni.

Először a lisztes/édes dolgokról mondtam le - a tízes éveim elején -, elkezdtem egészségesebb dolgokat (saláta, párolt hús enni). Pár évvel később bizonyos behatásokra a húsról is lemondtam. Pedig ezt addig elképzelhetetlennek tartottam, mert imádtam a húst, kb. függő voltam.

Nemrég sikerült lemondanom az utolsó nagy függőségemről, a tejről is, ami eddig kb. alaptáplálékom volt.

Most iszonyatosan jól érzem magam a bőrömben, mentálisan is. Sokkal aktívabb, energikusabb vagyok, sokkal nagyobb a teljesítőképességem is. Amikor elhagyok valamit, ami korábban erősen meghatározta a mindennapjaimat, akkor olyan, mintha leölnék egy hétfejű sárkányt, és enyém lenne a világ.

Most már arra is figyelek, hogy soha ne egyek annyit, hogy jóllakjak. Ha ez megtörténik, olyan, mintha megint visszazárnának a "karámba", ellustulok, nem fog az agyam, fáradékony leszek. Ha mindig éhes vagyok egy picit, akkor ennek az ellenkezője van.

Ez baromi jó dolog, bár néha istentelenül nehéz tartani magam az elhatározásomhoz.

De ha ez ennyire jó (gondolok, nem csak nekem), akkor miért nem próbálják ezt tenni az emberek? Elhagyni a függőségeiket, hogy semmi ne korlátolhassa őket?