Ha fokozatosan "tűnnek el" az érzelmeim, még visszajöhetnek?

átmeneti majd lesz jobb:/ én is szoktam így lenni hogy teljesen elhidegültnek érzem magam.bár én társaságom is otthagytam meg a barátok 90%át vmiért elkezdtek nem érdekelni.akinek meg fontos vagy úgyis keres,bármilyen rossz kiégett időszakba vagy.soksikert:)

Most is érzel, azt érzed, hogy s*ar. Az ember amíg felnő kialakít egy világképet, részint magától, részint és főleg az oktatásnak, társadalomnak, családnak köszönhetően. Aztán ez a világkép úgy állandósul, és ragaszkodik hozzá az ember, mert az a tudás az övé, az neki kell. Az ember belső világa totál nem passzol rá a valóságra, és ettől van ilyen általános elkent hangulat, ami az alapszint lett. A gyereknek még nem ez az alaphangulata, mert ő még csak tanulja, hogy hogyan legyen majd hül*e. Aztán néha felsejlik egy érzelem, ami lehet jó vagy rossz. Ha jó akkor valami a belső világ és a külső valóság egybevágását jelzi. Ha rossz akkor meg a diszharmóniát jelzi. Az az igazság, hogy csak jó érzés van, ami a szeretet. Azzal, hogy az ember nem hajlandó szeretni hozza létre a rossz érzéseket. Nem direkt csinálja az ember, de erre lett idomítva. A szeretetnek, boldogságnak, nem lehet ellenállni, az csak úgy jön, és ha bármit elébe teszel úgy jönnek a negatívumok. Minden élőlény a világban erőt fejt ki, hogy leküzdje az akadályokat amik elébük állnak. A növény növekedésre, az állat mozgásra,táplálkozásra, szaporodásra használja erejét, és ezekhez akadályokat kell leküzdeni. Az embernek is van ereje, hogy leküzdje a maga gondjait, de ő inkább a saját világképét erősíti, és ahogyan odatereli az erőit úgy az erő ami alapjáraton szeretet átalakul félelemmé, gyűlöletté, irigységgé, stb-vé, mert azt jelzi, hogy bennrekedt, pedig ahogyan az élet más területén az emberben is arra szolgál az erő, hogy leküzdje az akadályokat. Amikor kapja az ember az erőt ami az akadályleküzdésre kell akkor éppen a szer-etet. A szer maga az 5. életerő elem, azaz a szer-elem. Szóval ahol valami negatív érzelem lép fel, ott nem meghátrálni kell, hanem neki menni a problémának. Bele kell menni a félelembe. Le kell rombolni az illúzió világát az embernek, ami a saját fejében él, mert az tartja élhetetlen helyzetben. Ugyanakkor semmi pánik ne legyen afelől, hogy na de mégis mi a megoldás egy problémára ha az jön, és kivált valami emóciót. Ahogyan érkezik az erő a megoldására, úgy érkezik a megoldás is intuíció formájában. Ami először eszedbe jut. De erre nem hallgat az ember ha észre is veszi, mert az hül*eség, nincs értelme, nem látja benne a logikát. Persze, hogy nem látja, mert az egó hol van ahhoz képest amire a szellem képes? Ja igen. A szerelem szót ha kicsit módosítjuk teljesen legálisan, akkor a szellem szót kapjuk. Az ember test, lélek, szellem. A test az egó, a lélek a tudat, a szellem az Isteni rész hordozója.

Igazad van. Vannak akik már nagyon elmerültek a ganéban, és kezet kell nyújtani nekik.

Vannak jó és rossz terapeuták, meg vannak különböző terápiás módszerek. Mindenkinek meg kell találni a leginkább hozzáillőt. (Én is jártam korábban is, az a terápia nem segített, a mostani viszont igen.)