Mit tehetnék, hogy ne romoljon a helyzet?

Nagyon valószínűséggel a stressz miatt fáj a hasad. Próbáld meg ezt: ha elkezd fájni kezd el simogatni akkor eláll a fájdalom. Ha pedig megszünteted a túlzott stresszt, akkor elő sem fog jönni.

Tudod ha szétnézel a világban és szemléled kicsit a természetet azt látod, hogy minden ami él egyfolytában erőt fejt ki, hogy leküzdje az elébe kerülő akadályokat. Az emberben is ott ez az erő, de az ember inkább átcsoportosítja ezeket az erőket valami sokkal fontosabb dologra. Konkrétan arra, hogy az elképzeléseinek vágyainak nem megfelelő a valóságban bekövetkezett eseményeknek ellenálljon, és tovább táplálja azt az ideált amiről azt hiszi, hogy csak az hozhatja el a boldogságot. Nem véletlen, hogy az ember az egójába tereli az erőit, hiszen erre lett trenírozva, a suliban, meg otthon, meg mindenhol szinte. Szóval amikor aztán az erő ami az akadály leküzdésére szolgálna rossz helyre megy a végtelen gondolatörvénybe, úgy jelzi az embernek, hogy rossz az irány, szóval rossz érzést vált ki, ergo negatív érzelmet. Ha nem az egóban kötne ki a gond hanem a megoldás felé tendálna, azaz a cselekvésre lenne fordítva úgy jó érzés lenne, sőt boldogságot okozna. Bármi is történjék, kapod az életerőt, hogy leküzd a gondokat. Igazából ez az életerő nem más mint a szeretet. Csak szeretet van, és ha annak ellenállsz úgy lesz rossz. Az ember az élővilágban az egyetlen lény aki úgy viselkedik mint egy darab kő. Ha nekidobják egy falnak lepattan róla aztán csak van. Pedig az ember élőlény, és mint olyannak az a dolga, hogy leküzdje a falat. Persze, hogy nem könnyű ha az igazi falat az ember magának emelte, és tartja fenn, és ez a fenntartás leszívja minden erejét. Neki kell menni a gondoknak, a félelmeknek. Csak addig lesz sza* amíg át nem léped a határt, és benne nem leszel a félelmed tárgyában konkrétan. Aztán lévén, hogy a valóság nem összeegyeztethető a félelem képével úgy az ismeretlenben találod magad, és akkor és ott szívja az egó magába a valóságot, és akkor valósul meg a jelenlét csodája. Amikor a belső és a külső valóság azonos úgy a szeretet áramlását tapasztalja az ember. Amikor valaki szerelmes valakibe akkor a saját ideálját látja meg valakiben, azaz a két valóság harmóniája megvalósul, és akkor ugye nem kicsit boldog az ember. Szóval merj élni, és ne agyalj annyit, ugyanis amikor a probléma megjelenik úgy a megoldása is megjelenik, intuíció formájában, de az ember nagyon okos, és nem hallgat rá mert nem logikus ugye, és arra lettünk idomítva, hogy használd az eszed. Na de ennyit? :] Merj élni, és tudd a bánat is szeretetből van, csak akadályozza egy gondolat.

A gyomorfekély ügyében menj el orvoshoz. Már csak azért is, mert a gyomorfekélyt a régi hittel ellentétben nem (csak) a stressz okozza, hanem a helicobacter pylori nevű baktérium. Az magában is gyomorfájást és egyéb tüneteket okoz, viszont ha kikezelnek, megakadályozható, hogy előjöjjön a fekély. Egyszerű kilégzéses teszttel megbizonyosodhatnak róla, hogy neked van-e ilyened. Szóval menj el orvoshoz.