Ez már kényszerbetegség?

Vannak dolgok, amiket mániás ellenőrzök. Most hirtelen a vásárlás jut eszembe, ami háromszor annyi ideig tart, mint kellene. Valahogy így néz ki: Elindulok x forinttal. Bemegyek a boltba, újból megszámolom. Megsaccolom, hogy mennyi lehet, amit venni akarok. Aztán megnézem az árukat, hogy biztos van-e rá elég pénzem. Mindig hozzáadok pár forintot, hogy tutira elég legyen. Kosárba rakom a cuccokat, elindulok a pénztárhoz, ahol újból megszámolom, hogy megvan-e még és elég-e. Közben meg félek (vagy inkább szorongok), hogy mégsem lesz az.

Tömegközlekedésen attól félek, hogy ellopnak valamimet. Állandóan ellenőrzöm. Szorongatom a táskám meg az MP3-amat, pedig azt azért észrevenném, ha le akarnák nyúlni. Ha nagyon félek, akkor van, hogy kapaszkodni sem tudok, mert egyik kezemben a táskám, a másikban az MP3, ha a zsebemben is van valami, akkor az MP3-as kezemmel arra is vigyázok. És igyekszem úgy állni, hogy az ablakban tükröződjön, ha valaki "közelít".

Régebben voltak olyanok, hogy pl. nem tudtam hozzáérni olyanhoz, amit már előttem megfogtak.

És mindig félek, hogy valamim eltűnik. Néha már idegesít, hogy folyton vigyáznom kell rá, mert pl. szeretnék kapaszkodni.

Ha itthon tartok valami fontos dolgot elrakva, azt is mindig ellenőrzöm. Pedig itthon senki nem lopná el.

Normális ez?