Kislány koromban nagyon durva/rossz dolgokat tettem. Most teljesen kivagyok. Szerintetek is megérdemlem a következményeit (többi lent)?
Járok pszichológushoz, mert kislány koromban (11-12 évesen)molesztált az unokatestvérem. Próbáljuk összerakni a képeket, mert szinte semmire nem emlékszem a gyerekkoromból. Tegnap este erőt vettem magamon, megpróbáltam visszaemlékezni és olyan dolgok jöttek a felszínre, hogy most legszívesebben elásnám magam.
Én gyerek koromban nagyon fiús voltam. Mindig az utcabeli fiúkkal játszottam (tőlem 1, max 2 évvel idősebbek voltak). Most már emlékszem,h egyszer az egyik utcabeli fiúval megnéztünk egy pornófilmet, ott náluk. Ezután kimentünk játszani vagy talán másnap, nem igazán tudom... A lényeg, hogy mondtam ennek a fiúnak,hogy én megint megakarom nézni. Ő kicsit vonakodott ettől, mire én azt mondtam neki: "Hogy ha megnézzük, akkor ki is próbálhatnánk." Ezután arra emlékszem, hogy elővette a nemi szervét (szintén náluk),és bár nem vagyok benne biztos, de próbált "behatolni". Úgy emlékszem, hogy végül nem történt semmi, mármint abbahagytuk. Szóval most eléggé kivagyok, mert úgy érzem, hogy minden az én hibám. Nem tudom, hogy akkoriban miért csináltam ezt, gondolom kíváncsi voltam, és talán attól féltem, hogy ezek az utcabeli fiúk nem fognak többet velem barátkozni. Iszonyatosan szégyellem most magam...
Nem sokkal ezután pedig az unokatestvérem molesztált (12évesen). Már erről is jönnek elő emlékek. Azt tudom,szinte 100%-an, hogy ezt nem akartam. Itt nem hajtott a kíváncsiság, nem én kértem rá, hogy azt csinálja velem amit csinált. Akkor leginkább féltem és szabadulni akartam.
A lényeg, hogy most úgy érzem magam, mint valami olcsó k@rva. Nem tudom elfogadni ezeket a dolgokat, pedig most 22 éves koromra teljesen nőcis, okos és normális embernek mondanám magam. Úgy gondolom, így már, hogy eszembe jutott ez a pornófilmes dolog is, hogy megérdemlem a következményeit: szorongás, pánikroham, félelem, hogy egyedül kell lennem, mert nem tudok párkapcsolatot létesíteni. Szerintetek is megérdemelem?
Dehogy érdemled meg. Úgy látom, hogy a következő lépés az lesz nálad, hogy fel kell dolgoznod azokat a késztetéseket, hogy gonosz vagy, bűnös vagy, k...va vagy, megérdemled. Azt hiszem, az önhibáztatás korszaka minden bántalmazottnál elő szokott jönni.
Ami az általad említett "nagyon rossz dolgokat" illeti, nem voltál még elég nagy ahhoz, hogy felfogd. Egy ekkora gyereknek még nincs ún. "erkölcsi érzéke", amennyiben a családja nem alakítja ki benne. Hülye kiskölykök voltatok, akik kipróbálták, amit a pornófilmben láttak, ennyi. Hogy ez kinek a hibája: elsősorban azoké a szülőké, akik a pornófilmet elölhagyták, ill. nem foglaltak el kellően értelmes dolgokkal titeket, és nem beszéltek veletek értelmesen/eleget a szexualitásról, ami miatt a szexuális fejlődésetek normálisabb lett volna, és nem vágytatok volna pornót nézni, elfogadtátok volna, hogy ehhez még nem vagytok elég nagyok.
Nem kell, hogy mindenáron görcseid legyenek a szexualitással kapcsolatban. Amit csináltatok gyerekkorodban, az alig több, mint amikor egy kislány először megkeresi a csiklóját és maszturbál. Azután is szokott bűntudat lenni, pedig felesleges.
Mindenkinek vannak rossz élményei gyerekkorból, nekem is, amikre úgy gondolok vissza, hogy behúzom a fejem közben.
Csak hát mindenki azt hiszi, hogy csak vele történtek ilyenek, és milyen ciki, mit gondolhatnának, ha tudnák...
Fenét, csak senki nem beszél erről.
Erre gondolj. :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!