Mi történik egy pszichológiai/pszichoterápiás kezelésen?

több féle terápia létezik, kezdve onnan hogy egyéni vagy csoportos. Célját tekintve is különbözőek lehetnek. Van ami ilyen élet feltárós, van kognitiv terápia, autogén tréning.

De ha arra az általánosra gondolsz, amit a filmekben látni, akkor az történik, hogy te beszélsz, a terapeuta hallgat, de a beszélgetést abba az irányba tereli, ahogy a terápia folyamata kivánja, mert ő előre látja a dolgot hogy hova kellene kilyukadnod, de kimondani nem akarja helyetted, megvárja hogy te fogalmazd meg magadnak a lényeges dolgokat.

léteznek többféle megoldások, pichodráma, művészetterápia stb, de mind ugyanezt a célt szolgálja, hogy feltárjál dolgokat az életedben, ami magát a problémát generálja. pl ha szorongsz a szorongás okát, vagy ha idegkitörésed van akkor azt stb.

nyilván nem feltétlenül az ok keresés a lényeg, az csak max arra jó, hogy megértsd a saját működésedet.

inkább a megoldásra kell koncentrálni, hogy a te helyzetedben (gondolkodásban, érzésben) hol van a "hiba" és azt hogyan lehetne másképpen felfogni stb.

esetleg ha voltak traumák, akkor azokat feldolgozni, mégpedig úgy, hogy újra átéled azokat. Nem tudom pontosan hogy működik, de legtöbbször a düh elfolytása, vagy a kommuikáció hiánya okozza ezeket a viselkedés, érzés zavarokat. De miután ki tud szabadulni az a dolog amire dühös vagy (mert többnyire komoly elfolytott düh áll a háttérben még akkor is, ha ezt elsőre nem igy gondolod) szóval miután kiszabadul, valahogy átéled azt amiért haragszol, vagy ami bánt, és utána jobban tudod értelmezni a dolgot, más reakciók kezdenek benned kialakulni, másképp viszonyulsz onnantól ahhoz a dologhoz, másképp gondolsz rá, és valahogy mintha elvágnák, elszáll.

nyilván attól is függ milyen mértékű a "becsavarodásod" mert ez szó szerint igaz ez a szó, mert minél szövevényesebb egy ember gondolkodása, annál több szövődmény lesz, egyre nehezebb kigobozni a szálakat, annál mélyebbre kell ásni. éppen ezért nem is szabad halogatni a pszichológust ha már rosszul érzi magát az ember, mert a rossz gondolkodásra egyre több szar pakolódik rá, szociofóbia, viselkedészavar, személyiségzavar, pánikroham vagy bármi még sorolhatnám.

Általában egy páciens egy tünettel kerül a pszichológus kezelése alá. De az csak egy jelenlegi állapot. Egy érzés. Ami lehet depresszió, vagy koncentrációhiány, vagy dühkitörés, de az csak egy megjelenési formája a konkrét betegségnek. Sokat kell beszélgetni/beszélni hogy az orvos vagy terapeuta körüljárja a helyzeted, gondolkodásod, viselkedésed stb, és abból állapitja meg hogy ez az állapot amiben vagy az valójában milyen mentális elváltozásnak lehet a tünete. sokszor felismeretlen, vagy be nem ismert betegség áll a háttérben a betegségtudat hiányában.

de hogy értsd (én 2011 óta járok terápiára, megjártam tündérhegyet is) az én példám a következő: apám elhagyott kicsi koromban, ez engem nagyon megviselt. Egész életemben vártam a várva várt apukát, aki soha nem jött vissza, és értetlenül álltam a dolog előtt, miközben rengeteg düh felgyülemlett bennem. idealizáltam apámat, aki valójában egy tróger volt. és 3x évesen kellett szembenéznem a TÉNNYEL, hogy apám soha sem szeretett engem, számára csak egy kósza sperma voltam. ez borzasztó volt, de nem maga a tény, hanem az álomvilágomnak és értetlenségemnek az összetörése. ide a terapeuta vezetett el. és kimondtam saját magamnak. Akkor újra éltem azt az igazi érzést, amit 30 évig elnyomtam magamban hogy apám egy tróger és soha nem szeretett. És iszonyú fájdalmas volt a valósággal szembenézni. Akkor nagyon sokat sirtam (egy terápia iszonyúan megterhelő, kiboritó és fájdalmas folyamat, meg lehet borulni teljesen) de mostanra valahogy ezt helyretettem magamban és már nem fáj. azóta átrendeződtek a torz dologk a fejemben, és már valahogy a szocializációs közegben is normálisan viselkedem. A terápiára én egy teljes széteséssel és nem normális iszonyú kitörő, balhés, hullámzó állapotban kerültem be. akkor még nem tudtam mi ez. mint kiderült, egész életemben bipoláris zavarban szenvedtem apám miatt érzett értetlenségem miatt. és igaz is, mert annyira akartam bizonyitani, hogy állandóan pörögtem, de néha meg teljes elhagyatottságba estem. ez a bipoláris zavar. Amióta szembenéztem ezzel az egésszel, koránt sincsenek ilyen szélsőséges kilengéseim se pörgés, se elhagyatottság irányába. de apámmal végleg megszakitottam a kapcsolatot, mert igy döntöttem a terápia alatt, mert ő folyton vissza akarta csinálni az én álomképemet, hogy ő egy nagy arc, és jó apa. szóval hogy ne tudjon velem tovább játszani, igy lett a legjobb.

számomra ez óriási előre lépés, és terápiás siker volt az életemben.

remélem ha belevágsz, egyszer te is le tudod majd irni ilyen jól átlátva, összefoglalva az életed.

sok sikert!

"előre látja a dolgot hogy hova kellene kilyukadnod"

ez nagy baj, ha nem rád figyel, hanem a csoportjellemzőkre meg folyamatokra, ahova betájolt téged. nem egy bogarász vizsgálja a bogarat. nem egy szerelő szereli meg a kocsit. ez több.

én gyógyszer nélkül csinálom, és nem valami speckó terápiát akarok reklámozni, az én pszichológusom is "sima". az történik, hogy beszélsz, beszélsz, néha kérdez, néha megemlíti, hogy jé, múltkor is ezt mondtad mással kapcsolatban.

utolsó, első vagyok. igen igazad van ebben, de nem irhattam le egy regényt. lehet félreértettél, mert nem pontosan fogalmaztam. Annyit akartam ezzel mondani, hogy a terapeuta valószinüleg többet lát (átlátja Á-tól Z-ig) a helyzetből, mint mi. És azt várja, hogy oda mi is kilyukadjunk, megértsük azt. Erre biztos több módszer létezik, hogy hogy vezet ide el. Számunkra sokszor ezek a területek lefedettek, mert mi benne vagyunk, és egy kivülálló jobban látja az egész folyamatot.

Egyébként a terápia lényege a kapcsolat, és a terapeuta hozzánk való állása, kifejezése, reakciója, ami érzelmekkel teli kell(lene) hogy legyen. Neki ugyanolyan valós érzelmeket kell kifejeznie irántunk, mint a környezet, amiben egyébként is élünk. Ezt nem minden szakember igy csinálja szerintem. szóval ez több annál valóban, hogy te beszélsz és ő hallgat.

Most biztos leszólnak majd a gyógyszerellenesek, de szerintem állapottól függő, hogy kell-e gyógyszer a terápia mellé vagy sem. Az én állapotom akkor olyan volt, hogy le kellett húzni a gyógyszerrel, hogy ALKALMAS LEGYEK a terápiára (mert hypomán állapotban voltam). Ha túlzottan szerteágazóak az érzelmek, és a gondolatok, akkor szoktak ajánlani gyógyszeres kezelést, a terápia idejére állapottól függően. Biztos van olyan helyzet, amikor elég a terápia (ez a szétesettségtől függ) de valószinű hogy van olyan helyzet is, amikor a kettő együtt hatásos. ezt a szakember mondja meg. Vissatekintve, én is be voltam parázva amikor el kezdték velem szedetni az antidepresszánsokat (többet is ki kellett próbálnom mire megtaláltuk a jót) de valószinüsitem, hogy nekem ez akkor gyógyszer nélkül nem lett volna eredményes. Még járok heti egyszer terápiára (ilyen levezetés szerű) és a gyógyszert minimálisra csökkentették. De nekem a bipolár miatt lehet hogy egész életemben kell szednem minimális hangulatstabilizátort, mert én is úgy tapasztaltam ki, hogy ha nem szedem, akkor újra szétesek, és összezavarodok. Hiába értettem meg csomó dolgot, és tudom kontrollálni, van egy gondolatféleség, ami még nem tudok úrrá lenni. Ez még a terápiában folyamatban van.

De hozzáteszem, itt nincs sablon, ez mindenkinek teljesen változó egyénenként állapottól és betegségtől függően.

van egy jó könyv, a "mérgező szülők" abban nagyon jól fel van vázolva egy terápiás folyamat. sok érdekes történet van benne, ami neked is támpont lehet hogy indulj

Susan_Foward-Mergezo-szulok1.pdf

nem engedi betenni a linket, de megtalálod, tuti fent van neten.

egyetértek, hogy a kapcsolat a lényeg, és köszi a pdf-et.

4

első válaszoló,

az jutott még eszembe, hogy ha a heti kezelés már csak fenntartó, akkor magánúton voltál gyakrabban is, igaz? mert nekem a heti volt eddig a leggyakoribb, de volt, hogy havonta egyszer fértem bele a programba.

kérdező,

keress rá g-ban a lakhelyed szerinti árakra, 5-10ezerre saccolom. én állami rendelőbe járok, azaz ingyen.