Mentális betegség 13 évesen?

Az egész talán ott kezdődik, hogy édesapám meghalt 2 éves koromban. Soha nem volt részem apai (se nevelőapai vagy valami más fajta hasonló) szeretetben. Anyát a halála nagyon megviselte és mivel a két nagyobbik nővérem nem él velünk, ezért még mindig rajtam vezeti le az effajta feszültségét. Régebben székeket meg polcokat tört dühében, de nem vert meg soha...Aztán köbö 3 évvel ezelőtt elkezdett Farmeramázni. Már vagy a 90. szinten van és emiatt is, hogyha rosszul vetek el valamit, vagy rossz tápot keverek -amikor megkér- megint ideges lesz és kiabál velem. De mivel én már az évek alatt megtanultam, hogy húzzam fel magam ilyeneken, csak rezzenéstelen arccal állok előtte és nem nagyon reagálok, amitől meg idegesebb lesz blablabla...

Egész életemben nagy volt az elvárása, világéletemben színötös voltam -most is- de most jött a Gergő (a barátom, tudom barbizzak, játsszak kint a téren stb., így nagyobb lett az elvárás magamtól. Mindenféle külön versenyekre járok, rengeteget tanulok külön, hogy anya véletlenül se tiltson el tőle, mivel naponta általában kétszer találkozunk (7:10-7:40, 16:16:53 vagy 16:45-16:53. Igen, többet, mint a legtöbb felnőtt, de nem unjuk egymást). Soha nem voltak barátaim, ő se értem, hogy szerethetett belém 8 hónapja. Ő a legjobb barátom, az apám, a bátyám, az ikertesóm, az öcsém, a szerelmem, a lelkitársam, mindenem. Szóval minden jó volt, de így egy-két hónapja folyamatosan brutális hangulatingadozásaim vannak, mintha egyszer ilyen ember lennék, egyszer olyan; folyamatosan félek attól, hogy követnek, sniccerrel megyek ki az utcára; egy átlagos iskolai nap nagyon megterhel, csupán annyi, hogy talpon kell lenni, a fáradság is nagy fizikai fájdalomnak minősül nálam; olyanokat hiszek, hogy állandóan meg vagyok figyelve, minden egyes leütésemet figyelik, minden telefonálás lehallgatva, mindent tudnak rólam és bármikor készek felhasználni ezeket ellenem; néha azon gondolkodom, hogy valakinek a képzeletében vagyok és egy pillanat és felébred és mindennek vége; pár napja semmit nem alszok, lefekszek kilenckor, felkelek fél hétkor és olyan, mintha nem aludtam volna semmit (valamelyik nap megittam 2 kávét, és anyától estére kaptam egy fél Rivotrilt); spontán sírógörcsök törnek rám bármikor (pl. angol órán) és ilyenkor elkezdek dülöngélni előre-hátra és annyi hurut gyűlik össze bennem, hogy fáj becsukni a számat és ilyenkor folyik a nyálam és olyan az egész, mint egy rossz epilepsziásroham; sokkal türelmetlenebb, agresszívabb, ingerlékenyebb lettem; legtöbbször egy élőhalottnak érzem magamat, szinte érzem, ahogy kitávozik belőlem a lélek; kevésnek érzem magamat az életbe maradáshoz, mintha csak félig élnek ebben az életben és egyre inkább azon gondolkodom, hogy nekem nem ezen a helyen van a helyem, inkább mondjuk a túlvilágon vagy nem tudom...

Ja amúgy a hangulatingadozások nem hiszem, hogy a kezdődő kamaszkor miatt lenne, mert 9 éves korom óta 164 cm vagyok (rettentően félős voltam régen, sokszor bántottak emiatt) és 10 éves korom óta menstruálok. 9 éves koromtól 2, 5 cm szőrszálak vannak a kezemen és a lábamon és 9-11 éves koromig rettentően izzadt a hónaljam...9 évesen úgy értem be az iskolába, hogy szinte a könyökömig volt izzadtságfolt (amit azóta megakadályozok egy szerrel -ami ugyan kimarja a hónaljamat-, megváltoztatta az életemet. Ezt azért említem, mert talán ezeknek is közük lehet a szorongásomhoz, nem tudom...

Fogalmam sincs mi bajom van...cigit még nem próbáltam, nem is alkoholizálok se semmi..

Előre köszönöm a válaszokat és köszönöm, ha végig olvastad! :)