Miért csinálom ezt? Hogyan szabaduljak meg tőle?

Anorexiás voltam évekig. Szörnxű időszak volt. Végre túl vagyok rajta. Azóta viszont, rosszul érzem magam, ha valakivel eszem. Nem azért, mert nem szeretek mások előtt enni, hanem mert látom, hogy mások mennyit esznek. Ideges leszek, ha valaki nem eszik eleget, ha valaki csak csipeget. Egyszerűen odatudnék menni és beletudnám tömni az egész tányér kaját. A 6 éves kisöcsémmel azóta nem is tudok együtt enni, mert végig gyomorgörcsben vagyok, mert ő aztán igazán olyan, hogy bármennyit rakunk elé, mindennek csak a felét eszi meg, mindig kijelenti kétharapás után, hogy ő nem bírja és fáradt, meg ilyen kifogásaokkl jön. És én ezt nem bírom elviselni valamiért. Nem tudom miért nem. Ideges leszek attól, ha a barátnőm bejelenti a suliba, hogy még ma semmit nem evett. Mire végre odáig kerülünk, hogy megveszi a szendvicsét azon imádkozok, hogy azt a nagy ránttthúsos sömlét vegye és nyomja tele majonézzel, aztán vegyen hozzá valami jó cukros üdítőt. Nem bírom azóta elviselni mióta kigyógyultam az anorexiából, hogy valaki csak csipeget, nem kéri, nem kívánja az ételt. Belső énem sikít, hisztizik és visítozik magában és etetni akar. Nem is mertem ma sem osztálytársamhoz hozzászólni, amég meg nem eszi a kajáját, mert még aztán leteszi és azt az egy zsömlét 3 szünet alatt szopogatja el ha egyáltalán eljut odáig, hogy megeszi.

Ugyanakkor imádok enni azzal, aki zabál és falja a különböző kajákat.

Segísetek!

17/L