Két lelki beteg ember kapcsolata lehet sikeres?

Társkeresőn csöppentem bele hasonló helyzetbe. Nekem társfüggőként, válás után kellett volna egy új múzsa.

Pont egy betegesen szeretethiányos csajra találtam.

Mindketten depire hajlamosak vagyunk, gondoltuk támogatjuk egymást, önbizalmat táplálhatunk egymásba.

Hirteken még szerelemre is lobbantunk.

De.

Megismervén a páromat, rájöttem, hogy ő nálam sokkal súlyosabb eset. Gyakorlatilag önállóan semmit sem tudott csinálni.

Nekem jó terápia lehetett volna kihúznom őt a tehetetlenségéből.

De.

Hiába próbálkoztunk 2 év alatt 3szor újrakezdeni,

én feladtam.

Nagyon szégyellem magam, amiért cserben hagytam a kedvesem, de csúnyán összevesztünk.

Röviden: nem jött be a kölcsönös terápia, pedig elméletben jó volt.

Szerintem a különböző súlyosságú betegek közt, végül türelme nem lesz a jobb passzban lévőnek.

A nagyon súlyosak már nem is kommunikálnak, ők esélytelenek.

Végül esetleg a nagyon hasonló betegeknek, hasonló problémákkal jöhet be a párkapcsolat.

Természetesen ez betegségtudattal rendelkezőkre vonatkozik, akik a saját bajukat sem látják be, ők túl nehéz esetek ismerkedésnél.

Ezért nem vagyok híve sem a társkeresőknek,sem a hirdetéses ismerkedéseknek.Tapasztaltam,hogy sok elsavanyodott ,és szeretethiányos ember keres ott társat.Akikkel taliztam,mindegyikkel vigyáznom kellett,ezért hamar befejeztem a talit.A férfiaknál gázosabb a lelki sérülés,mindig,mint egy nőnél.Például másabb egy gyerekkorában bántalmazott férfi,mint egy nő.Nem csak azért,mert jobban belefér egy nő szerepébe a depresszió,meg stb.

Akikbe belebotlottam lelki sérült férfiakba,ilyenek voltak:-egoista

-féltékeny

-túl tolakodó

-nehéz lerázni

-finoman vagy erősen erőszakos

-okoskodó, ami már veszélyes is lehet