Ez normális reakció egy pszichológustól? Plusz, milyen terápia az, ahol rajzolni, esetleg játszani kell?
Ma közöltem a pszichológusommal (kb. 30 éves és nő), hogy azért nem járok hozzá olyan sűrűn, mert szeretek hozzá járni. Magyarul nagyon kötődöm, nagyon megkedveltem Őt. Plusz még rizsáztam neki egy-két dolgot vele, meg magammal kapcsolatban is. Erre Ő csak annyit mondott, hogy Én "félek kötődni, félek szeretni Őt" - legalábbis úgy rémlik, hogy ezt mondta, mert nem igazán figyeltem, de szerintem ezt mondta. :D Aztán elkezdte mondani, hogy én azért nem merek kötődni, szeretni, mert én nem szeretem saját magam. Aztán felett egy kérdést, ami valahogy így hangzott: "Én szeretem magát, most már csak az a kérdés, hogy Én szeretem-e saját magam?." Meg még mondott ezek után ilyen dolgokat, hogy én milyen szerethető vagyok, kedves, okos, szép stb. Kérdésem tehát, hogy ez normális válasz volt tőle? Vagy esetleg még mindig nem érti, hogy én hogyan is érzek vele kapcsolatban? Mert én olvasom itt és meg mindenhol, hogy oké, hogy kell egy kis kötődés, de az se jó, ha a beteg nagyon szereti a pszichológusát, vagy a terápiát. Pedig én ennél jobban már nem tudom Őt rávezetni, még mondtam is neki, hogy ha nem szeretném ennyire a terápiát, akkor nem is jönnék többet. Igazából eléggé zavar, hogy Ő viszonozza ezeket az érzéseket, még ha nem is gondolja komolyan, de mégis, hogy ilyeneket mond, mint pl: mikor most is odamentem és sétáltunk a szobához, akkor hirtelen odavágja nekem, hogy "sokat gondoltam magára"- és ezt már máskor is mondta. Szóval nagyon jólesnek ezek a kedves szavak tőle, de ugyanakkor bántanak is, mert én próbálom tartani a távolságot és tényleg kicsit elszabadulni tőle, de mikor ilyenek mond elég nehéz.
A másik kérdésem, hogy akik jártak már pszichológus és esetleg a terápián rajzolniuk vagy épp játszaniuk kellett, akkor az hogyan is nézett ki? Vagy mit kellett mondjuk rajzolni? Mert velem is közölte ma a "dokim", hogy mi lenne ha rajzolnánk legközelebb (amire én mondtam, hogy nem, mert nem szeretek, meg nem tudok) vagy játszanánk valamit, mivel relaxálni kellene, de az nem megy. Szóval lehet kipróbálnám ezt rajzos, játszás dolgot, csak jó lenne tudni, hogy milyen is? :)
22/L
Ki mondta neked, hogy nem jó, ha a beteg nagyon szereti a terapeutát és a terápiát? Badarság! Ha megnézünk egy érzést, ami a terápiás helyzetben, a terápiával kapcsolatban, vagy éppen a terapeutával kapcsolatban jön elő, az a terápia "anyagához" tartozik. Ugyanolyan "nyersanyag", mint minden más érzés vagy emlék, és ugyanúgy dübörög benne minden folyamat, ami a tünethez vagy problémához hozzájárul. Az érzés maga megérthető annak fényében, hogy milyen élettörténeted van, és hogyan alakult a terápiás kapcsolat köztetek. Ez az érzés mindettől el nem választható. Ebben az értelemben a terápia része. Se nem jó, se nem rossz, egyszerűen van ez az érzés, és kész. Az, hogy téged vagy mást ez kellemetlenül érint, már más kérdés. De pont azért, mert kellemetlenül érint, nagyon fontos megbeszélni a terapeutával, és a "megértés" kérdését lemeccselni vele, amíg mindketten meg nem értitek, honnan került ez az érzés elő. Szóval, "nagyon kötődni" ugyanúgy "szabad", mint minden más érzést átélni a terápiában. Hogy ezzel mihez kezdtek, és mi lesz az eredménye, nos, az már nem a "szabad-nem szabad" kérdése.
Hogy normális-e ilyeneket mondani, fogalmam sincs. Ha zavar, hogy szerinted nem érted meg őt, azt megmondhatod neki. Elvileg mindent kimondhatsz, legalábbis a klasszikus terápiás szerződésekben ez áll.
Rajzolni szerintem izgalmas dolog. Pl. álmot vagy fantáziaképet. A terápia szempontjából teljesen mindegy, hogy pálcika ember lesz-e belőle, vagy Ádám-szobor ;D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!