Mit tehetnék a szorongás ellen? Mostanában mindenben csak a rosszat és a nehézséget látom.

Én nem a dokikat ajánlanám, persze, van akinek csak az segít, de szerintem idő és pénz pazarlás.

Ez rajtad múlik. Meg kell erőltetned az akaratodat, a gondolkodásodat! Nekem is hasonló gondjaim voltak. Csak magamnak tudtam segíteni. De ehhez úgymond meg kellett erőszakolnom az akkori gondolkodásom.

Azt kell következetesen! mondogatnod magadnak, hogy alkalmas vagyok bármire, képes vagyok rá, hogy ellássam a feladataim, sőt! Ugyanolyan vagyok, mint bárki más, nem különbek tőlem, az emberek. Mindenkinek vannak félelmei, de senki nem úgy jön ki az otthonából, felvesznek egy maszkot, persze nem mindenki ezeket látod, rosszul érzik magukat, betegesek, negatívak. Te nem ilyen vagy. Vedd számon a jó tulajdonságaidat és azokat tudatosítsd magadban!!! Sajnos ezeket tényleg nem tudja más helyetted megtenni, mert párod is hiába mondja az ellenkezőjét, mint amit hiszel, nem segít, ugye? Mindig mikor előjön egy rossz gondolat, érzés, vedd úgy, hogy a "gonosz démon" mondja, kelti azt, és zavard el. Te mond az ellenkezőjét!

Ha valamivel nem vagy elégedett, de tényleg olyan dolog (pl. pár felesleges kiló, lustaság), amitől rosszul érzed magad, azon viszont változtass!!! Ha más nem kis életmód változtatás, másfajta táplálék, de ezt most nem a plusz kilók miatt írom feltétlenül, hanem tényleg segíthet, muszáj kitisztulni ott belül is néha. Változatosnak lenni.

Tudom, hogy mindenki le fog hülyézni azért amit tanácsolok, de a saját tapasztalatomat szeretném veled megosztani.

Teljesen ugyanígy éreztem magam ahogy most te! Nem volt önbizalmam, mindenben a rosszat láttam. Ha valami komolyabb hivatalos ügyet intéztem vagy nehéz feladatom volt a munkahelyemen, egyetemen akkor kivert a víz, gyomorgörcsöm volt. Állandóan azon stresszeltem, hogy mi lesz ha... Otthon is kételkedtem magamban, abban, hogy megfelelek-e a páromnak, pedig mindig mondta, hogy ne érezzem ezt, mert hülyeség. Egyre kevésbé hittem el, hogy elérem a céljaim, kételkedtem még abban is, hogy van-e értelme még élnem?

Eljutottam odáig, hogy elmentem pszichiáterhez. A diagnózis:

Generalizált szorongás, szociális fóbia és depresszió.

Kaptam rá antidepresszánst (szertralint) és kb másfél hónap után azt vettem észre hogy nem azzal az érzéssel ébredek reggel, hogy "már megint egy rohadt nap" hanem mosolyogva. Nem görcsölök annyit a dolgokon hanem belevágok és csinálom. Át tudom gondolni higgadtan a feladataimat. Nekem ez használt.

Tudom, hogy sokan kígyót békát kiabálnak az antidepresszánsokra, mert mennyire káros, és zombi leszel és stb...de ha nem szedném a gyógyszert akkor biztos vagyok benne, hogy egyre lejjebb csúsztam volna abban az állapotban