Milyen segélyt/támogatást kaphat valaki, ha mentális betegség miatt nem tud dolgozni?

Dolgozz otthon.

Amúgy ha papírod van róla, biztos kapsz valamit, de nem fogsz megtollasodni belőle, úgyhogy mielőbb kérj segítséget.

A maximum ami ebből kisülhet, az a rokkantnyugdíj. El se hinnétek hányan rokkantnyugdíjasok pl. pánikrohamok miatt...

De ez egy mentális baj, ugyanúgy lehet ellene tenni, mint minden hasonló mentális baj ellen. Szóval inkább azon kellene lenni, hogy javuljon.

OKé, voltál pszichológusnál - és pszichiáter látott-e már?

Nekem is volt nehéz időszakom miután 80-nál végighempergettem egy autót egy két méter mély árokban, mindenféle pánikrohammal meg hasonlóval. De dolgoztam, igaz 2 hónap alatt lement rólam 10 kiló meg nem volt a legkellemesebb, de nyomni kellett.

A pszichiáter - lévén hogy orvos - felvehet táppénzre, ha annyira súlyos a helyzet. Azon kívül én másról nem tudok, illetve persze van amit előzőleg említettem. A kettő között nem tudok átmenetről.

Én úgy tudom, hogy Magyarországon ennek még nincs igazán divatja, hogy depresszió és egyéb fóbiák miatt valaki segélyt kapjon. Nyugaton vannak sokan, főleg NEET-ek (Not in Employment, Education or Training), akik otthon ülnek és kvázi egy fizetést kapnak azért, mert betegek.

Itthon a maximum tudtommal amit elérhetsz, hogy amennyiben papírt szerzel róla, megváltozott munkaképességű lehetsz. Bár nem hiszem, hogy ezzel az ember sokra menne...

Én is hasonló cipőben járok (depresszió, szociális fóbia, GAD), csak rajtam még egy gyógyszer sem segített és pszichoterápiára nincs pénzem, a TB pedig nem támogatja a járóbetegek pszichoterápiáját... Utánanéztem én is ennek és semmi értelmeset nem találtam. Bár egy olyan országban, ahol még a rokkantakat és a vakokat is munkára akarják fogni, nem hiszem, hogy bármire is számíthatnánk...

Jaj, minden nap tanul valamit az ember... A GAD-dolog tüneteinek 70%-a illik rám, még ha nem is túl erősen jelentkeznek. Csudajó! :D

Én úgy vettem észre magamon, hogy minden probléma valaminek az okozata - úgy múltak el a pánikrohamaim, hogy kiküszöböltem a problémákat. Például olyan állásom volt, ahol közvetlenül a két kezem munkájától függtek emberéletek (szó szerint), onnan eljöttem máshova dolgozni.

A tényleg felesleges dolgok nagyrészét kihajigáltam, elkezdtem egyéb szabadidős dolgokat csinálni.

De a legtöbbet az segíti, ha van kivel megbeszélni és nem csak önsajnálatba merül az ember.

Velem is előfordult, hogy nem mertem bemenni az egyetem legnagyobb előadójába (levelezőn járok 3 műszak mellett BSc-re), mert azt hittem mindenki engem fog nézni, rosszul leszek, le fogok izzadni, nyilvánosan beégek, összesz...m magamat, különben is diónyira görcsölt össze a gyomrom és azt hittem összeroppan a koponyám a fejfájástól. Aztán szépen lassan találtam barátokat, akikkel be tudtam menni, a társaságuk oldotta a félelmeket. Ez a legelején volt, most még pár tárgyam van hátra, ezt már ha törne - ha szakadna is megcsinálnám.

Ez nem olyan nagy dolog és ha meg sem szűnik minden probléma de lehet jobb.

(Nem vagyok se szakember, se mágus, de szivattam a mentális dolgaim miatt eleget saját magamat, fizettem komoly összeget magánpszichiáternek meg gyógyszerekre meg ilyenek. De nem azok használtak és ezt gondoltam kiírom ide magamból. Bármelyikőtök szeretne velem beszélgetni írjatok nyugodtan.)

Ez engem is érdekelne.

Nem tudok hosszabb távon otthonról elmenni.

Nem tudok idegen helyen wczni.

Az egész sulit kínszenvedve jártam végig,és hiába fejezem be az egyetemet,nem fogok tudni elhelyezkedni sehol,mert képtelen vagyok egy idegen helyen napi 8-10 órát tölteni.

A stressz,hogy nem lehet wczni a munkavégzésben is gátolna.

Teljesen tanácstalan vagyok,nem tudom mihez kezdjek.

26 éves vagyok és még soha nem dolgoztam emiatt sehol.

Az a baj,hogy a pszichés,mentális betegek nem szellemi fogyatékosak,teljesen ép elméjűek.Munkaképesek lennének.

De ha nem tudok kimozdulni otthonról esélytelen az életem.

Az összes távmunka kamu.

Miért nem dolgoznak ki erre vmi programot és csak kizárólag ilyen emberek végezhetnék ezt a munkát.

Nem segélyt akarok,mert abbból nem lehet megélni.