16 évesen kívánom a halált?

Hol is kezdjem... Sosem volt sok önbizalmam semmivel kapcsolatban. Rettegek az élettől. Neten sok embert ismertem meg 3 év alatt. Csalódtam sok emberben, volt aki teljesen össze tört engem lelkileg. Éreztem már egy ideje, hogy ezekből fakadóan lelki sérült leszek. Így 16 éves koromra olyan szörnyű dolgokat tapasztaltam meg, amiket nem tudtam józanul kezelni. Nem tudom, hogy ennek köszönhető-e, hogy rengeteget komolyodtam, ami káromra vált olyannyira, hogy szinte mindentől rettegek. Pl ami a rémálmom az a gyakorlati hét ami suli időben, ugyanis szakácsnak tanulok. Irtózom tőle, mert egyáltalán nem tudok semmit a szakmában, és így rendkívül rossz érzéssel tölt el amikor már be lépek az étterem ajtaján ahol "dolgozom". Tehetetlenül állok ott leginkább, csak répát és krumplit tudok pucolni és vágni. Eléggé törékeny típus vagyok, szóval ha lecsesz engem valaki akkor azt nem tudom kezelni, és legszívesebben ki futnék a világból.

A lényeg, hogy nem látom értelmét az életemnek, egyáltalán nem érzem jónak. És nagyon félek is attól, hogy egy senki lesz belőlem. Informatika érdekelt engem mindig is, kezdetektől fogva szinte azon nőttem fel, és olyan suliba is akartam menni. Viszont oda kell a matek ami a gyenge pontom. A főzéshez viszont nincs semmi tudásom, otthon nem igazán van alkalmam gyakorolni. Úgy érzem, hogy nem fogom tudni mindezt megtanulni három év alatt (elsős vagyok most, és negyedévkor mentem át erre a szakra). Lelkileg teljesen nyugtalan vagyok, ez leginkább éjjel teljesedik ki rajtam, de nappal is előfordul. Mit tegyek ez ellen? Öngyilkosság egyre inkább foglalkoztat.

Köszönöm annak aki szánt rám pár percet és végig olvasta. (Bocsi a helyesírási hibákért, telefonról írtam)

16/f

16/f