Alzheimer kór - hogyan lehet ezzel együtt élni?

Nagyon nehéz. Párom apukája 77 éves, alzheimer kóros, 2 éve diagnosztizálták nála, azóta szed rá gyógyszereket. Folyamatosan járunk kontrollra de sok minden nem történik csak kiírják a bogyókat és ennyi. Szerintünk a gyógyszerek nem segítenek semmit (kértük a dokit nem lehetne e másikat, de szerinte ez a legjobb - jah és a legdrágább), folyamatosan romlik az állapota és még hallucinál is.

Folyamatos felügyeletet igényel apósom. Nem tudja sokszor hol van, állandóan a temetőbe akar menni aludni, sötétedés után már nem tud tájékozódni még a kivilágított lakásban sem (nem találja a wct, a szobáját), nem lehet lekötni semmivel mert egyszerűen semmi sem érdekli, de beszélgetni sem lehet vele, mert nem tud már értelmesen válaszolni a kérdésekre, nem érti amit kérdezünk. Állandóan csak aludna de ezzel meg az a baj, hogy akkor meg éjszaka nem alszik, hanem járkál és hozzánk is állandóan bejön.

Én már nem dolgozom, mert kell valaki aki felügyel rá, de sokszor már úgy érzem hogy bekattanok. Nagyon szeretjük őt (eszünkbe se jutna addig otthonba tenni amíg tud magáról), de sajna sokszor nagyon feltud idegesíteni (nem mutatom, nyelek egyet) és ezellen nem tudok tenni semmit. Sajna segítségünk nincs (párom öccse cseszik rá, már csak az örökségét várja) és nagyon felőröl ez minket. Az szeretném megkérdezni hogy akik voltak ilyen helyzetben azok is stresszeltek sokat? Nehéz mert az idegesség után bűntudat jön mert tudom hogy a kisöreg nem tehet semmiről és őt ugyanúgy zavarja a betegsége. Attól félek ha 1x nagyon felkapom a vizet akkor ordibálni fogok vele pedig tudom hogy nem érdemli meg :/