Ez bajt jelent, vagy csak a jelenlegi állapotom következménye?

Először is Kellemes Ünnepeket Nektek:)

Oda ugranék vissza az időben mikor volt egy pánikrohamom egy este, a helyzet hogy akkor még szűz voltam és ez borzasztóan zavart akkor voltam 24 éves. Nagyon féltem már az egésztől, erre vetítettem magam és (ezt hittem hogy emiatt) nem volt önbizalmam sem. Nem láttam a kiutat..és teljesen belelovaltam magam az egészbe hogy hogy lesz így egyáltalán kapcsolatom. Ezen járt akkoriban az agyam és ..talán ez volt ami kihozta belőlem a rohamot.

(nekem már csak Anya van, és emlékszem kimentünk az udvarra mivel nem kaptam levegőt, teljesen úgy éreztem magam hiába ott volt mellettem, mintha teljesen egyedül lennék az univerzumban és mindentől mindenkitől iszonyat messze. Hu de rossz volt, és intenzív. Anyira hogy utána való hetekben is féltem az egésztől. Nevetni fogtok de, megkértem akkor anyát feküdjön mellém és megfogtam a kezét úgy aludtam el.

Azótta hálisten nem volt ilyen (igaz közeli állapot 1-2 szer volt, tudjátok mikor azt a valamit már a gyomrotokban érzitek...de még nem tör rátok), de tudtam kezelni, tudtam hogy miről van szó) viszont van hogy távol érzem magamtől még anyát is, úgy érzem mintha nem is lenne mellettem hiába ott van a szobában...nehéz ezt az érzést leírni és tljesen fura. Mintha mindenki távol lenne tőlem, senkit nem érzek közel.. nem érzek melegséget. (pedig Anya mellettem áll és nagyon szeretem Őt)

Az hogy meghitt kapcsolatban legyek egy lánnyal, aki szeret engem, elég nehéz elképzelnem. (szerintem ez a mérhetetlen önbizalom hiányom) vagy csak egyszerűen mert elszoktam az emberektől. Tudjátok az a fajta állapot, mikor már fura érzés számotokra ha társaságba kerültök.

Picit hosszú lett, remélem azért ...

Nem is tudom kérdés lette a kis regényemből, talán csak jól esett leírni "Valakinek", vélemény miatt is.

További szép estét.

28