Mit lehet tenni, ha valakinek elmegy az életkedve?

Hm. Ritkán van olyan kérdés, amely igazán megérintene, de olvasva soraidat, téged egész nap sajnálni tudnálak , annyira....hát szomorú dolog ez.

Most írhatnám azt, hogy „ fel a fejjel „ , „ kapd össze magad „ , „ az élet szép „ és egyéb közhelyek, de az igazság az ( és talán ezért is tudok együttérezni veled ) , hogy én is voltam hasonló szituációban.

Léteznek olyan mély szintek, ahol a szavak már semmit sem érnek. És az ember nem szeret a rosszra hajlani, ezért kapaszkodik foggal-körömmel a motiválós szövegekbe, de hiába agyba-főbe árasztani valakit pozitív maszlagokkal, ha egyszer az üzenet nem képes eljutni a másikhoz.

Hogyan hitesd el valakivel, hogy az élet boldogság, ha egyszer ő még soha nem tapasztalta meg azt ? Vagy olyan régen tapasztalta meg, hogy már el is felejtette.

Hogyan hitesd el valakivel, hogy a küzdelemnek van értelme, ha egyszer ő még soha nem érte el azt, amit akart ?

Hogyan hitesd el valakivel, hogy van kiút, ha egyszer ő már ezerszer falakba ütközött ?

Igazából ezek azok a paradoxonok, amelyeket sokan nem tudnak és nem is akarnak megérteni.

Senki sem választja igazán a depressziót. Ki gondolja azt, hogy mindenki azért depressziós, mert „ nem tesznek ellene semmit „ ? Hol a logika ebben ?

A mai világban így gondolkoznak sokan, mert tudat alatt az emberek visszatérnek saját magukhoz és azzal nyugtatják magukat, hogy ha mindent megtesznek azért, hogy jó legyen, akkor az garantáltan jó is lesz, mert ijesztő az a gondolat, hogy a dolgok minden erőfeszítés ellenére is balul üthetnek ki.

Az öngyilkosok esetét véve például, sokan úgy vannak vele , hogy „ Hát igen , azért tette ezt, mert nem küzdött eleget az életben. „ - Nem, sokszor épp azért lesz valaki öngyilkos, mert már eleget küzdött és nem ért el vele semmit. Igen, az már más dolog, hogy a sikertelenség ellenére is lehetne folytatni az életet tovább , de valahol nevetséges az, hogy sokan nem értik meg a jelenséget és ezért annyira idiótán próbálnak segíteni, hogy nem is csoda az, hogy gyakorlatilag egy ilyen helyzetben, amelyben te is vagy, rendkívül kevés arra az esély, hogy találj valakit, aki meg is érti a helyzetedet és nem csak nyomja az üres motiváló szövegeket.

Én is voltam hasonló stádiumban.

Úgy voltam már vele , hogy nem is érdekel mi lesz a továbbiakban, ha kerül valami „ megmentés „ az utamba, akkor jó s ha nem , akkor ez van, mert egy idő után már az eredménytelen viaskodás forgatagába is belefáradsz és nem számít már semmi. Legyen vége az egésznek, ha vége kell legyen, vagy nyíljon ki valahol egy ajtó.

A második következett be végül is , szerencsére.

Ha gondolod és akarod is, akkor beszélhetünk privátban is mindenről ( virtuális privátban mármint, MSN és hasonló jellegű dolgokon ).

Nem olyan témák ezek ( véleményem szerint ) , amelyeket el lehetne intézni egy egyszerű hozzászólással egy fórumon.

Szia!

Írásod alapján értelmes fiúnak tűnsz és jó, hogy felismerted, hogy baj van! Az életben változtatni mindig a legnehezebb, de még fiatal vagy és sok-sok akarattal minden rendbehozható!

Első lépésként én biztos keresnék valamilyen diákmunkák. Ott is emberek között vagy, hátha összeakadsz olyan korodbeliekkel akikkel ki tudnál valamit alakítani de mástnem szociálisan fejlődsz. Ráadásul szereznél egy kis pénzt is!

Ebbel a pénzből beiratkozhatnál valamilyen téged érdeklő tanfolyamra! Annyi lehetőség van! Én ősztől járok egy tánctanfolyamra és annyi életenergiával tölt fel, annyi sikerélményt ad, hogy az biztos téged is felpezsdítene! Arról nem is beszélve, hogy a társaság is marha jó és nem egyszer mentünk már bulizni együtt, hogy megcsillogtathassuk a tánctudásunkat!:) De ha ez nem akkor is biztos vannak számodra érdekes tanfolyamok, klubbok. Nekem amikor nagyon kevés volt az önbizalmam, és féltem emberek előtt megszólalni a színjátszó is sokat segített!:) Bátran ajánlom figyelmedbe! Vagy bármilyen drámakört vagy önismereti kurzust! Hűű azt mindenképp! De regisztrálhatsz egy társkeresőre is (Twoo), ha másért nem is csak lányokkal beszélgetni!

Erőt kell venned magadon, ha sikeres akarsz lenni, mert helyetted nem tudjuk megcsinálni! Én szurkolni fogok neked!:)

Ezt az egészet akár én is írhattam volna, szinte ugyenebben a helyzetben vagyok. Én is minden nap egyedül vagyok, képtelen vagyok normális társasági életet élni a korábbi kudarcaim miatt.

Igazából barátaim sincsenek, ritkán beszélgetek bárkivel is, és gyakran érzem úgy, hogy teljesen elment az életkedvem. Most már ott tartok, hogy kifejezetten kerülöm az embereket és a velük való kommunikációt, így persze nem is tudok barátokat szerezni.

Egyébként 19 éves vagyok, egyetemre járok, pszichológusnál még nem voltam, nem is szeretnék menni.

Ajánlani csak azt tudom, amivel én is próbálom elviselni az életemet: szórakoztasd magadat, nézz filmeket, hallgass zenét, olvass. És igen, a filmek, a zene valóban előjönnek "belső hangokként", velem is így van ez, ezzel nem lehet mit tenni.

A másik dolog, ami leköthet, az a tanulás, bár ez nekem nem igazán tud segíteni, többnyire már fél óra után elmegy tőle a kedvem...