Mi lehet a baj? Mi történik velem?

Körülbelül 4 éve kezdődhetett. Általános iskolában sokáig bántottak testileg/lelkileg és itthon is zűrök voltak ezért elkezdtem karcolgatni a csuklóm, aztán már pengével vagdostam magamat. A csuklóm és a combomat is. Majdnem mindennap megvágom magam mert úgy érzem büntetnem kell magam és, hogy ezt érdemlem. Ha fáj akkor jó mert megérdemlem :( amikor itthon vagyok azt mutatom minden rendben. Nem szeretném ha a szüleim megtudnák ezt az egészet, de az iskolában gyakran elsírom magam. Nagyon szomorú vagyok mindig, itthon is és mindenhol. Ha bármi olyan adódik, hogy felelés vagy nagyobb stressz akkor úgy érzem bent is, hogy meg kell vágnom magam :/ reggel a buszon szédülök, hányingerem van úgy érzem elájulok és hogy mindneki engem bámul. Hirtelen haragú vagyok, nagyon hamar változik a hangulatom. Az egyik percben még imádom az illetőt a másikban pedig gyűlölöm és úgy érzem rosszat akar nekem. Mostanában napközben nem igazán eszek de amikor hazaérek (4-5-6 óra felé az iskolából) akkor falok (tudom nem így kéne) de utána bűntudatom van. Néha koplaltatom magam 1-2 napig. De nem vagyok sovány. Ha például hárman vagyunk együtt a barátnőimmel akkor rosszul érzem magam, hogy engem biztos utálnak mert mindig mindnekinél nekem kell elkülönülnöm. Rengeteget gondolok az öngyilkosságra. Arról hogy hogyan csinálnám, milyen lenne. Ha eszek akkor is bűntudatom van (nem baj hogy egészséges) akkor is. Borzalmasan érzem magam :( Itthon próbálom eljátszai, hogy minden rendben (a nővéremmel vagyok egy szobába) és folyamatosan fürdésre hivatkozva elmegyek hogy vagdossam magam vagy sírjak. Kérlek ne ítéljetek el és csak segítő választ adjatok, hogy hova forduljak :)

Van egy tanárom aki nagyon kedves és nagyon szeretem lélektant is tanít és gondoltam szólok neki de amikor ott vagyok valahogy szégyellem magam és nem merem elmondani :/ ha az iskolai vizsgálaton kiderül, hogy vagdosom magam akkor beutalnak valahova vagy értesítik a szüleimet?