Segítség! Tényleg pszichopata vagyok? Mit tegyek így az életemmel? És a szüleim sem szeretnek?

Nem is tudom, hogy fogalmazzak, sosem éreztem különösebben semmit. Nagyszülők temetésén álltam, mint egy idegen, mindig megbántok mindenkit egy kikívánkozó megjegyzéssel és sosem kérek bocsánatot, sosem érzem szükségesnek.

15 éves vagyok, idén kezdtem a gimit. Nem rég volt szülői és anyám elmesélte, hogy mi volt. Mondta, hogy nem egy szülő megjegyezte, hogy a gyerekeik otthon mondják, hogy én egy zombi vagyok meg túl ridegen viselkedem és ezt a tanárok is észrevették. Én eddig azt hittem, hogy minden normális velem. Csak nem értettem, hogy miért sír valaki, ha valaki más csúnyát mond neki, meg miért örülnek ha látnak valakit például. Szóval ezeket a dolgokat nem értettem. Komolyan nem, most nem azért. Azt hittem, hogy antiszociális vagyok, hogy ez mással is van, majd kinövöm.

Na szóval a drága kedves osztályfőnököm tanácsára anyám meg apám ma elvittek egy pszichológushoz. Először beszélgettünk kettesben majd egyedül. Lényegében annyi, hogy miket szoktam csinálni, hány barátom van, kivel hogy jövök ki, milyen a kapcsolatom, meg hogy szerintem miért vagyok ott. Aztán a másfél órás beszélgetés után a doktornő közölte az eredményt, miszerint érzelemmentes vagyok. Ilyen létezik? Különösebben ez a dolog sem izgat, csak azt tartom furcsának, hogy csak úgy közlik velem, hogy érzelemmentes vagyok.

Na a másik, hogy mikor szálltunk be a kocsiba én lemaradtam, kicsit nézelődtem (szép park van a kórház6 mellett) és eközben anyám meg apám összevesztek és ahogy apám szállt be a kocsiba hallottam a kérdését, amit anyámnak tett fel: "És mit fogunk csinálni egy pszichopata gyerekkel?" és ezt ilyen felháborodott hangon.

Valóban pszichopata lennék? Az orvos azt mondta érzelemmentes, nem azt, hogy pszichopata. Vagy a kettő ugyanaz? És apám innentől gyűlölni fog? 15L