Mi ez a betegség? Klausztrofóbia, szorongás, pánik? Hogy tudom orvosolni "házilag"?

Ha pl.: rámcsukják a pici spájz ajtaját viccből, egyből tök rosszul leszek a sötétben, ki akarok menni, holott tudom, hogy senki nem fog otthagyni és életem végéig bezárni. Ha biztonsági okokból bezárják kívülről a kocsi ajtaját, nincs baj, ha leellenőrzöm, hogy belülről ki tudom nyitni, viszont, ha nem tudom kinyitni belülről, akkor egyből azon gondolkodom, hogy hát elvi síkon..mihez kezdek majd, ha mégsem jönnek vissza -visszajönnek természetesen- és fel vannak húzva az ablakok, nem tudom lehúzni, hogy majd jöjjön levegő meg bármi van nem tudok kimenni. Régen a liftben is hasonló érzés fogott el, de ma már nem gondolok ebbe bele, hogy liftbe szállok, viszont ha egyszer beragadnék, tuti, hogy onnantól csak lépcsőznék...Ha a próbafülkében szűk egyberuhát próbálok és szoros, ahogy felveszem, zavar, szorít a mellkasom néha, plusz baromi rossz érzés, ha felveszem a ruhát és pl beakad a zippzár és azon pánikolok, hogy hogy fogom lehúzni, mert sehogy nem lehet és úristen...tehát kell az elvi lehetőség, hogy ki tudjak jutni, le tudjam húzni az ablakot és hogy soha ne akadjon be a zippzár és ne akadjon a mellrésznél fel a ruha a nyakamnál, ahogy veszem le és akkor nincs gond. Hogyan tudnám ezt az érzést elmúlasztani, mennyire súlyos ez?? Nagyon zavar de szerintme két okra vezethető vissza: amikor születtem, majdnem meghaltam a nyakamon levő köldökzsinór miatt, így a nagyon szoros sálat pl nem viselem el magamon. Egyszer pedig szüleim 5-6 éves koromban egyedül hagytak pár percre és persze 2 perc után már hívtam is őket, hogy jézusom mikor jönnek már kb...komoly válaszokat kérek, szeretném ezt az állapotot megszüntetni.