Mi a baj velem?

Sziasztok! 15 éves lány vagyok. Nem is tudom hol kezdjem. Kábé akkor kezdődött mikor a szüleim elváltak. Apukámmal maradtam, akit színtén megviselt a válás. 4-5 év eltelt azóta és még mindig. Mindenért kiabál, leordítja a fejemet, hatalmas pofonokat ad, nekem és a bátyjámnak. Nagyon zsarnokoskodó tudott lenni. Mndig elmondta mekkora r*banc vagyok, olyan vagyok mint az anyám meg minden. Addig pofozott h sírtam. Akkiraban nagyon szomorú voltam és féltem hazamenni. Néha még meg is vágtam magam. Aztán javult a helyzet, most viszonylag minden rendben. Csak néha veszekszünk, de úgy érzem valami baj van velem. Nagyon zárkozott, szűkszavú lettem mindenkivel. Nem voltak barátaim, most is csak egy van. Olyan közömbös lettem minden iránt, semmi sem köt le. Régebben szerettem gitározni meg olvasni de mostmár nem igazán. Néha pedig rámtörnek ilyen dolgok, hogy mindenféle ok nélkül elkezdem rosszul érezni magam, sírhatnékom lesz, teljesen lebambulok és elkezdek bámulni egy pontot és fel sem tűnik h nem pislogok csak amíg már fáj. Most váltottam iskolát, általánosba volt egy legjobb barátnőm aki mindig támogatott, de most külön iskolában vagyunk sokkal nehezebb. Most is egy tanórán, csak úgy elővettem a rotringom ás azzal karcolgattam magam, itthon meg véletlen eltörtem egy ilyen gömböt és hatalmas késztetést éreztem hogy megvágjam magam vele, de nemt tettem. Mi lehet a bajom? Múlthéten teljesen ilyen állapotban voltam és a tanárok is észrevették, de úgy különösebbképp nem mondtak semmit. Azóta hogy apukám olyan volt már sok év eltelt azóta nagyon rendes lett. Úgy oktoberig minden rendben is volt, akkörül kezdtek rám jönni ezek a dolgok. Mi lehet a gond?