Valójában mindenki gyötrődik a szerelemtől? Vagy valami gond van velem?

Ebből áll az életem. A legdúrvább, legkomolyabb, legmélyebb, legintenzívebb, legpusztítóbb szerelemre gondolok most.(próbálok tömören fogalmazni). Valójában mindenki szerelmes, és normális ha valainek egész életében viszonzatlan szerelmektől kinzódott meg a lelke, vagy velem valami gond van?

az érzelgősködéstől a gyomrom háromszor átfordul és szaltózik is, úgyhogy semmi olyasmiről nincs szó, hogy túl romantikus vagy érzelgős lennék.

Annyira fura... mintha ez lenne a sorsom, vagy meg átkoztak volna...de már hozzászoktam valahol. Egyébként 10 éves korom óta tart, mindíg is ez kísérte az életemet. Nem egy személyről van szó. Nem rég lett vége egy többéves kapcsolatomnak (ami természetesen nagy jelentőségű és fontos volt), mert nem bírtam már titkolni hogy mást szeretek aki viszont elérhetetlen.

Biztos naívnak tűnik a kérdés, már eleve az, hogy ide írom ki iszonyú szánalmas de SENKIVEL nem akarok/tudok erről beszélni akit ismerek. 19/L