Van még esélyem hogy boldog legyek vagy adjam fel?

Van egy fiú, akit az életemnél is jobban szeretek együtt is voltam vele, de a kapcsolatunk tele volt veszekedéssel meg mindennel... Te tudom hogy szeretett és én is őt! Mindennél jobban. Igazából én is tehetek arról hogy így alakult a kapcsolatunk, nem tudtam őt meg becsülni belátom ez nagyon nagy hiba volt így utólag. Mindig azt vártam hogy ő keressen, mert én azt hittem nem szeret és csak játszik velem. Ez fordítva is igaz volt. Azóta talált magának mást, egy lányt aki mindenki szerint bűn ronda és képes azt írni hogy ő sokkal jobb nálam. Olyanokat ír hogy szánalmas vagyok, tudja hogy nekem mennyire fáj és nem érdekli stb. Ha visszamehetnék az időben mindent megváltoztatnék. Mellette lettem volna mindig. sokkal jobban meg becsülném őt, és kimutattam volna hogy mennyire szeretem! De ez már lehetetlen... már nem tudok semmin változtatni. Csak egy szánalmas senki vagyok a szemében. Úgy érzem belehalok a fájdalomba, és tényleg azon gondolkodom hogy a legjobb lenne itt hagyni mindent, és meghalni. Tudom hogy gyerekes ez a gondolkodás... De őrülten fáj, semmi másra nem tudok gondolni, semmire csak rá!! Arra hogy mennyire jó volt mellette, és hogy mennyire nagyon szeretem :'( Emlékszem arra a pillanatra amikor átölelt és azt mondta a szemembe hogy szeretlek. Emlékszem arra, amikor egymást ölelve aludtunk és hallottam ahogy dobog a szíve... DE EZ MÁR CSAK A MÚLT. Nincs olyan nap amikor nem sírnék miatta. Minden nap eldöntöm hogy kész vége nem bírom ezt tovább és véget vetek a szenvedésnek, de eddig nem mertem meg tenni. De most úgy érzem, hogy annyira padlón vagyok, hogy egy gyenge pillanatomban tényleg meg teszem. De igazából nem miatta tenném meg. 3 éve depressziós vagyok, egy lelki roncs, az életem minden területe sz*r. El küldtek pszichológushoz is csak még nincs időpont. Muszáj volt ezt ki adnom magamból, lehet kissé gyerekesen álltam hozzá a dolgokhoz, de ez a valóság, aki olvassa próbáljon megérteni és nem kritizálni.. :'( nem kérek rosszindulatú hozzászólásokat. 17/L