Hogyan lehet könnye (bbe) n feldolgozni (esetleg gyógyszeres segítséggel) a feltornyosult problémákat?

Én szinte ugyanebben a helyzetben a következőket tettem:

*kerültem az embereket, két hétig a lakásból ki sem léptem

*közben rengeteget beszéltem telefonon és interneten egy barátnőmmel (értsd: napi 4-6 órán keresztül csak panaszkodtam neki két hétig)

*utána hazautaztam a szüleimhez, ott voltam szintén két hetet

*rengeteget beszélgettem a nagymamámmal (azért vele, mert mindig neki szoktam elmondani, ha valami bánt)

*elmentem a háziorvoshoz, elmondtam neki a problémákat, adott egy enyhe nyugtatót rá

*hónapokig kerültem az emberekkel teli, zajos helyeket, amint tehettem, hazamentem és bezárkóztam a szobámba egyedül

*sokat beszélgettem a barátaimmal, akik igyekeztek segíteni nekem, akár csak azzal is, hogy türelmesen meghallgatták ötvenedszer is ugyanazt

Azt hiszem, a pszichiáter főleg akkor szükséges, ha nincsenek olyan barátaid, akik rád szánják azt az iszonyatos mennyiségű időt, amire most szükséged van. Nálam hónapokig tartott és tényleg minden nap több órát foglalkoztak velem, holott az összes problémám elmondható volt volna pár mondatban. Rengetegszer hallgatták meg, soha nem lehetek elég hálás nekik.

Kialakult egy gyomorbetegségem is, erre Daedalont szedtem, amikor nagyon rosszul voltam, illetve elaludni se tudtam, eleinte erre is egy-egy szemet bevettem. Eléggé elkábítja az embert. Szintén kialakult egy pánikbetegségem is, nem bírtam utazni és emberek közé menni sem, ekkor mentem el a háziorvoshoz, aki meghallgatott és felírta a Nervenpflegen nevű gyógynövényes nyugtatót. Viszonylag jól elkábít ez is.

Mindezzel együtt viszont egy hónapba telt, mire olyan állapotba jutottam, hogy egyáltalán otthonról bárhova el tudtam menni.

Mindenképp menj el orvoshoz. Lehet, hogy beutal pszichológushoz. Elalváshoz - ha gondjaid vannak - érdemes gyógynövényes nyugtatót szedni, mert kialvatlanul sokkal sötétebben látja az ember a helyzetét. Szüleid, barátaid nem tudnak rád szánni időt? Ez a legfontosabb. Csak leülni és beszélgetni. Avagy leülni és együtt hallgatni. Hogy érezd, hogy nem vagy egyedül.

Ne roppanj össze, mindig van kiút. Ettől csodálatos az élet. Keresd meg, aki segít neked, akár orvos, akár barát, és próbálj meg hinni abban, hogy jobb lesz

(nálam bevált, ezzel a mondattal próbáltam a lelket tartani magamban: "ennél már úgyse lehet rosszabb, tehát jobb lesz". könnyek között mondva is valahogy visszaat az emberre.)