Mikor ír fel nekem a pszichiáter Xanaxot?

Igaza van. Minden gyógyszer függőséget és rezisztenciát okoz előbb vagy utóbb. Nem érdemes szedni, inkább belsőleg kell helyretenni az embernek magát.

Viszont a kérdező ha így viszonyul a dolgokhoz, akkor egészen biztosra vehető hogy egy kis szerencsétlen emo-s akinek a pia mellé kell a nyugi hogy elfeledje, hogy nem szereti a világ őt és ő a világot blablabla. Szerencsétlen kis tetű. Nőlj fel.

13:40-es vagyok.

Egyáltalán nem okoz minden gyógyszer függőséget. Ha ez így lenne, akkor, 70 éves korára mindenki egy zsáknyit szedne (szó szerint), mivel az élete folyamán felírt 117 féle közül egyiket se tudná letenni.

A xanax egyébként okozhat.

Kémiai okra van-e bizonyítékom? Hogyne: hatnak rá a megfelelő gyógyszerek. Egyébként milyen más oka van egy betegségnek, ha nem kémiai-biológia? Tán valakit elátkoznak és attól lesz beteg?

11-14 23:36!: Ez egy idézet, nem én írtam. Kérlek olvasd el.:

"A pszichiátriai szakma azt állítja, hogy ôk az egyedüli döntéshozók és szakértôk a mentális egészségügy területén, valamint az elme „megbetegedéseinek” kérdésében.

A tények azonban egészen mást mutatnak:

1. A PSZICHIÁTRIAI „ZAVAROK” NEM ORVOSI

BETEGSÉGEK. Az orvostudományban szigorú kritériumai

vannak annak, hogy milyen állapotot lehet betegségnek

nevezni: a tünetek egy elôre meghatározható

csoportja, valamint a tünetek okai vagy azok fiziológiájáról

(mûködésérôl) alkotott megértés bizonyított és

megalapozott kell, hogy legyen. A hidegrázás és a láz:

ezek tünetek. A malária és a tüdôgyulladás: ezek betegségek.

A betegségek létezését objektív bizonyítékok és

fizikai vizsgálatok bizonyítják. Azonban soha egyetlen

mentális „betegségrôl” sem bizonyították be orvosi

szempontból, hogy létezik.

2. A PSZICHIÁTEREK KIZÁRÓLAG MENTÁLIS

„ZAVAROKKAL” FOGLALKOZNAK, NEM BIZONYÍTOTT

BETEGSÉGEKKEL. Míg a testi orvoslás fô áramlata

betegségeket kezel, a pszichiátria csak „zavarokkal”

tud foglalkozni. Az okok vagy a fiziológiai elváltozások

ismeretének hiányában a tünetek ilyen vagy olyan

együttesét, amelyet sok különbözô páciensen meg lehet

figyelni, zavarnak vagy szindrómának hívják. A Harvard

Egyetem pszichiátere, Joseph Glenmullen azt mondja,

hogy a pszichiátriában „minden diagnózis pusztán a

szindrómák [vagy zavarok] leírásából áll; a tünetek

olyan csoportjait írják le, amelyekrôl azt feltételezik,

hogy kapcsolatban állnak egymással, de ezzel nem

betegségeket azonosítanak”. Ahogy Dr. Thomas Szasz,

a pszichiátria nyugalmazott professzora fogalmaz:

„Nincs semmilyen vér- vagy egyéb laboratóriumi teszt,

amely bizonyítaná egy mentális betegség meglétét

vagy hiányát, szemben a legtöbb testi betegséggel.”

3. A PSZICHIÁTRIA SOHA NEM ÁLLAPÍTOTTA MEG EGYETLEN „MENTÁLIS ZAVAR” OKÁT SEM.

A vezetô pszichiátriai testületek, mint a Pszichiátriai Világszövetség vagy az

amerikai Mentális Egészségügyi Intézet maguk is elismerik, hogy a pszichiáterek

nem tudják, hogy mi az oka vagy mi a gyógymódja bármelyik

mentális zavarnak, vagy hogy a pszichiátriai

„kezelések” pontosan mit tesznek a páciensekkel. Csak

különféle elméleteik és egymásnak is ellentmondó

véleményeik vannak a diagnózisokról és módszerekrôl,

ezeknek azonban nincs semmiféle tudományos alapja.

Ahogy a Pszichiátriai Világszövetség egyik korábbi

elnöke megállapította: „Az az idô, amikor a pszichiáterek

úgy gondolták, hogy meg tudják gyógyítani a

mentálisan beteg embereket, elmúlt. A jövôben a mentális

betegeknek meg kell tanulniuk együtt élni a

betegségükkel.”

4. AZ AZ ELMÉLET, HOGY A MENTÁLIS ZAVAROKAT

AZ AGY „KÉMIAI EGYENSÚLYZAVARA” OKOZZA, EGY

TUDOMÁNYOSAN NEM MEGALAPOZOTT VÉLEMÉNY,

NEM TÉNY. Az egyik uralkodó pszichiátriai elmélet

(ami a pszichotróp gyógyszerek gyártását és forgalmazását

megalapozta) az, hogy a mentális zavarokat

valamilyen agyi kémiai egyensúlyzavar okozza. A többi

hasonló elmélethez hasonlóan ennek sincs biológiai

vagy egyéb tudományos bizonyítéka. Egy jelentôs, orvosokból

és biokémiai szakértôkbôl álló csoport képviselôje,

Elliot Valenstein, Ph.D., Az agy hibáztatása

(Blaming the Brain) címû könyv szerzôje megállapítja:

„Nincsenek tesztek annak kimutatására, hogy milyen

egy élô személy agyának kémiai állapota.”

5. NEM AZ AGY A VALÓDI OKA AZ ÉLET

PROBLÉMÁINAK. Az emberek természetesen átélnek

különféle problémákat és nehéz idôszakokat életük

során, amelyek okozhatnak mentális nehézségeket,

akár súlyosakat is. De ezeket a nehézségeket úgy beállítani,

hogy azokat gyógyíthatatlan „agyi elváltozások”

okozzák, amelyekkel nem lehet mást tenni, mint veszélyes

gyógyszereket szedni rá, nemcsak tisztességtelen,

hanem ártalmas és gyakran halálos kimenetelû is. Ezek

a „gyógyszerek” gyakran erôsebbek, mint egy narkotikum,

és képesek erôszakos rohamokat vagy öngyilkosságot

elôidézni. Elkendôzik a probléma valódi okát,

aláássák az egyén saját erejét, és megtagadják tôle a

valódi gyógyulás esélyét, ezáltal a jövô reményét."

Forrás: www.emberijogok.hu Kérlek nézd meg az oldalt.

Igaz úgy érzem, részben hatásvadász a szövege és illusztrációi, de a mondani valóra figyelj.

Nem hiszem, hogy a pszichiáterek feleslegesek. Van amikor tényleg kellenek. DE: Első körben érdemes inkább egy pszichológushoz menni. Ha megkérdeznél egy pszichológust ő is először azt tanácsolná, hogy beszélj vele, mielőtt pszichiáterhez mennél.

A pszichiáterek is emberek. Különbözőek. A többségüket (nem mindet!) akár csak más szakorvosokat egyáltalán nem érdekli a te egészséged. Az csak is a te és a szeretteid érdeke.

Számtalan hasonló, szakemberek által írt könyv és cikk elérhető ebben a témában és az orvoslásról általánosságban. Vannak jók is és kevésbé jók. Érdemes utánanézni.

Értem, hogy megtapasztaltad a gyógyszer hatásait és úgy gondolod ennyi elegendő. De ez önmagában csupán a problémáid elnyomása és nem pedig megoldása.

11-15 01:09 írta:"hát a gyógyulás nem teljesen CSAK rajta múlik.én i silyen vagyok é shiába próbálok normális lenni,nem lehetséges a családom miatt.Ezért inkább költözöm ;)"

A családja miatt nem tud gyógyulni. Mivel ezt felismerte ezért elköltözik otthonról. A lényeg, hogy gondolkodik és tesz magáért. Ha valóban ez a problémái oka akkor várhatóan növekszik az esélye a gyógyulásra. Bár ez nem garantált. (Ezt befolyásolják a külső hatások, egyéni képességek és ismeretek.)

Még egyszer leírom,

1. ha nem lenne kémiai egyensúlyzavar, nem hatna rá a gyógyszer. Semmilyen formában. De hat!

2. Itt van az én esetem. Semmiféle nehéz "lelki" helyzetben nem vagyok, van munkám, rendezett magánéletem, semmi lelki okom nincs rá, hogy pánikrohamom legyen. Mégis volt. Most már nincs, mert gyógyszert szedek rá. Az életvitelemben semmi mást nem változtattam.

3. Ez nem zavar, hanem betegség. Sajnos évszázadokig nem tekintették betegségnek, még az is nagyon pechesek, akiknek a 70-es, 80-as években kezdődött, mert nem volt mivel kezelni.

11:24-es! Ez neked is szól.

Idézet egy depis topicból.:

"8 éve vagyok depressziós, és pánikbeteg. Nincs két egyforma tünet, és nincs két egyforma ember. Naponta 1 szem xeroxát-ot szedek, ritkán 1 szem xanax-ot.Este mindig citromfű teát iszom, és naponta 1-1 szem B 6 vitamint.szedek. Fontos az élniakarás, a pihenés, a kikapcsolódás,a mozgás, és néha elkell menni 1-2 hétre abból a közegből, ahol sokat tartózkodunk.Mindenképpen keress egy társaságot, ahová tartozhatsz. Ha vallásos vagy akkor járj templomba, és legyél ott valamilyen közösségnek, énekkarnak,hittannak a tagja, ha nem, akkor keress természetjáró klubot, vagy járj tornázni,valamilyen szakkörbe, de legyen egy, vagy több közösség ahol érezheted, hogy fontos vagy, és jólérzed magad. Nekem ez bevált, mert élni akarok!!!!!!"

+ egy kérdés: Nyolc éve szedi a bogyókat, de nem állt vissza az egészsége. A gyógyszerekre szüksége van. Akkor most mire is jó a gyógyszer? Hogy a beteg tünetmentesnek hasson? Ez ugye nem gyógyulás?

Én például nem tudtam aludni. Vagyis este elaludtam, mivel a hajnali ébredések miatt hulla fáradt voltam. Szóval minden egyes nap hajnali 4-5 óra körül felébredtem, általában még hétvégén is. Állandóan ment a hasam reggelente, néha már a számát sem tudtam, hogy hányszor mentem vécére. A fenekem már kisebesedett... Emellett hányingerem volt, a végén már fogat sem tudtam mosni, mert a fogkefétől is szinte öklendeztem. Ezek a testi tünetek. Meg az, hogy egész nap olyan álmos voltam, mintha egy órát sem aludtam volna, pedig a 6-7-8 óra azért legtöbbször megvolt így is. A lelki tünetek voltak a legrosszabbak, a folytonos szorongás, idegeskedés azon, hogy miért nem tudok elaludni, mi vár rám aznap, hogy élem túl ezt a napot is. Elkezdett járni az agyam, mindenfélén gondolkodtam, főleg a munkám miatt voltam zaklatott. Szerettem volna inkább meghalni, mint így élni, félelmek és az élettől való rettegés közepette élni. Elhatároztam, hogy most már pszichiáterhez fordulok (sajnos nem ez az első eset, amikor szükségem volt rá), és ő Xanaxot írt fel az alvási problémámra, a nagyfokú szorongásra. Pontosabban Xanax SR 0,5 mg retard tablettát szedek. Elalvás előtt kb. 3 órával érdemes bevenni, mert ennyi idő kell a felszívódásához, és hosszan fejti ki a hatását. Már az első szem is olyan jó hatással volt rám, hogy reggel kifejezetten jókedvűen ébredtem, ami hónapok óta nem fordult elő velem. És nem voltam tőle álmos sem este, sem reggel, nem voltam tőle olyan, mint akit fejbe vertek. Egyszerűen csak úgy éreztem magam, mint egy normális, egészséges ember. Ez megfizethetetlen! Nekem életmentő volt ez a gyógyszer. Persze a rászokásra figyelni kell, csak 3 hónapig lehet szedni, azt mondta a doktornő, és utána fokozatosan kell csökkenteni a napi adagot.

Ui.: Sokan azt hiszik, hogy a Xanax az nyugtató, pedig nem az, hanem szorongásoldó.