Folyton az az érzésem, hogy a tárgyaknak lelke van, nem tudom leküzdeni. Lehet vele valamit csinálni?
Nos, én 3 dologra tudok gondolni. Lehet, hogy mindhárommal tévedek, de leírom.
1.
A legrosszabb, és a legkisebb az esélye. Valamilyen pszichiátriai betegséged van, ami akár igen súlyos is lehet. Magyarul, valamilyen pszichiátria betegség előszele.
2. Túlérzékeny, de átlagos lány vagy. Próbáld ezeket a dolgokat kordában tartani, meg nagyon megkeseríthetik az életedet, és sokan nem fogják megérteni, elfogadni.
3. Mint a kettes pont, nagyon érzékeny vagy, máshogy látod a világot, mint a legtöbb ember. Ha ezt kordában tudod tartani, és vannak művészi hajlamaid, akkor akár csodák is születhetnek.
Tanács:
Próbáld az érzéseidet uralni, és a legjobbat kihozni belőle. Nem kell mindent mindenkinek elmondani, elég ha te tudod, és nem vagy vele egyedül, nem csak te vagy ilyen.
A kivonástól/osztástól ne félj.
Pl. 10-7=3
Képzeld el úgy, hogy nem "kivonod" vagy "osztod", hanem két csoportba rakod a számokat.
A fenti példában az egyik csoport a 7. Ezt rakd képzeletben mindig ugyanarra az oldalra, mondjuk balra, a másik csoport a 3. Ők vannak jobb oldalon. És mindne szám megmarad, és az eredményt is megkapod :)
Az egered meg cserél le, mert hibás!
Én egeret, billentyűzetet bármikor cserélek. Viszont gépet nehezen. Először is nevet adok nekik, és ha cserélni kell, akkor szinte meggyászolom őket, és lelkiismeret furdalásom van, hogy lecserélem egy jobbra.
Pedig nekem ez kardinális dolog, mert programozó vagyok.
40/N , és még az előző.
Köszönöm a válaszokat!
Igyekezni fogok úgy tenni, ahogy mondtad! Annyit tennék hozzá, hogy nem jellemző rám, hogy elmondom fűnek-fának, ami bánt, az eddigi két eset kettő, hozzám legközelebb álló emberrel történt.
A kivonásos, osztós tippedet mindenféleképp használni fogom. : ) Az egeret egyébként már szándékoztunk lecserélni, csak egyelőre nem vitt rá a lélek.
Nekem is volt kamaszkoromban ilyen "defektem". Én arra vezettem vissza, hogy gyermekkoromban amikor durván játszottam vagy belerugtam valamibe, Anyu mindig azt mondta, hogy "ne bántsd szegény széket, mert fáj neki", vagy "ne legyél rossz mert megharagszik a macika"...stb. Tehát belém nevelte ezt valahogyan.
Most felnőttként néha előjön ez érzékeny időszakomban, például amikor kimerült vagyok, vagy mensi előtt. Ilyenkor képes vagyok megsiratni a szendvicsemből megmaradt falatot, ami megromlott napközben így ki kell dobni.
Általában sikerül tudatosítanom magamban, hogy csak szörnyen ki vagyok merülve, ezért nem tudok reálisan gondolkodni, egyébként nem fáj a szendvicsdarabnak, hogy eldobom, a világ sem dőlt össze, csak érzékenyebb vagyok a kelleténél ha kifáradok.
Próbáld magad kicsit erősíteni, bár úgyis ki fogod nőni. :)
26/N
Köszönöm a válaszodat!
Igyekszem majd úgy tenni, ahogy írtad, bár azt a módszert, hogy elmondom "magamnak", tulajdonképp nem éreznek, már próbáltam, viszont nagyon rövid ideig tudtam teljesen nyugodtan "ellenni magamban", mert utána bűntudatom lett, elvégre mi van, ha mégis? Szerintem nincs rá garancia, hogy nem. : )
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!