Elvesztettem magam felett az irányítást, és megint túl fogom magam hajtani! Mit tegyek? Még csak 13 vagyok
Mindig többet vállalok, mint amennyit kéne: 8.os vagyok, felvételire készülök, mellette szavaló-, fogalmazásíró-, történelem-, kémia-, angol-, német- és nyelvtanversenyre, színészetre járok, rádióban az ifjúsági müsort csinálom, tanulok suli mellett angolt, németet, szerbet, spanyolt, svédet és hollandot, tartom a színötös átlagot, és sok embert korrepetálok. Rengeteg feszültség nehezedik emiatt rám, és nem tudok nemet mondani, be kell vállalnom mindent. Persze élvezem a feladataimat, csak nagyon nagy megfelelési vágy van bennem, mert kisebbségi komplexusom van, és ha valamit nem csinálok meg, büntudatom van. Annyira szeretnék teljesíteni, hogy bepörgök, 2-3 napig nem tudok aludni, remegek, nincs étvágyam, pánikrohamaim vannak, és elájulok. Mit tegyek, hogy ne üssem ki a szervezetemet már ilyen korán? Olyan rossz, hogy ilyen fiatalon már az egyetemi tananyagon gondolkozom kényszeresen. :( 13 /L
(bocsi néhány ékezethibáért, telefonon nincs pár)
válasza:Ha eddig eljutottál, akkor már a megoldáson dolgozol...
Figyu: vedd úgy - mert ez a tén - hogy Te már bizonyítottál. Sokmindent elértél, vállaltál, most már lazíthatsz egy kicsit, beállhatsz egy nyugodtabb tempóra. A kisebbségi komplexusnak csak addig van "ereje", amíg az ember tényleg nem hoz létre nagy teljesítményeket. De Te már ezt elérted, nem kell mindenben bizonyítanod, lazíts! A tanárok mrá úgyis elkönyveltek jó tanulónak, ilyenkor már jobban megadják a jobb jegyet neked gyengébb telejsítményre is! Mondj csak vissza néhány dolgot (elég annyit modnanod, hogy bocs, ez már nem fér bele, mindenki el fogja hinni), és pihenj, hallgass zenét, sétálj a kertben, figyeld a madarak egyszerű életét, élvezd a csendet!
Egyébként volt nekem az életemben egy megvilágosító pillanat. Én is hajtós voltam, kitűnő tanuló, különórák, stb. Persze nem annyira durva módon, általában megtaláltam, hogy mennyi az a minimális befektetés, amellyel meg tudok felelni másoknak és jut bőven időm és energiám arra, amit én magam igazán szeretek. Mivel én voltam az éltanuló, olyan haverjaim voltak, akik nálam többé-kevésbé rosszabbul teljesítettek, de azért ők se voltak olyan rosszak. Aztán egyszer beszélgettünk egy megírt dolgozatról. Én biztos voltam benne, hoyg 5-ös lesz nekem, presztízsből is annak kellett lenni. A legjobb haverom meg csak ennyit mondott: ha az 4-es lesz, az már szuper! :) Tök jó fej, laza ember volt, és ez az egy mondata egy új világot tárt fel előttem: neki már az is király, ha 4-es lesz, mennyivel könyebb az ő élete, nincs az a megfelelési kényszer, így is tök jó neki és boldog! Megirigyeltem... :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!