Jól sejtem, hogy durva szociális fóbiám van?
Úgy 4-5 éve kezdődtek a problémák, már akkor nehezem mozogtam emberek között,nyilvános helyen. Rosszul voltam már az utcán, vagy a boltban. Mára egyáltalán nem merek kimenni a házból. Utoljára augusztusban voltam házon kívül. A barátaimmal sem merek találkozni. Pár napja rendeltem valamit a netről és szorongással töltött el, hogy nekem át kell vennem a csomagot, találkoznom kell a futárral és ki kell tennem a lábamat a házból. Na ez már nekem is sok volt, hogy komolyan már itt tartok? Eddig csak halogattam a dolgot, hogy majd holnap össze szedem magam és elkezdek rendesen élni. De nem tudok belevágni. A családommal lakom, ami nem túl megfelelő számomra, de odáig sem jutok el hogy munkába álljak. (A családom semmit nem vesz észre, nem tudom miért. Viszont elvárják hogy menjek most már dolgozni, szóval szorul a hurok.) Talán az lenne az ésszerű, hogy pszichológushoz menjek, vagy valahova ahol segítenek. De kicsit ellentmondásos a dolog, hisz ahhoz el kell mennem itthonról és személyes kontaktusba kell kerülnöm emberekkel. Ez meg ugye nem megy. Azt hozzáteszem, hogy nem élvezem a magányt, nagyon hiányzik hogy legyenek mellettem emberek. Barátok is és egy társ is. De képtelen vagyok ilyen kapcsolatokat működtetni:(
20+/L
Én is ilyen vagyok/voltam csak fiuba a másik,hogy nálam nem társultak ehhez fizikai tünetek csak az volt ami nálad még néha ma is.
Sok időt vett el az életemből nagyon sokat.
Én azért tettem,hogy ne érhessen rossz! ezt mondtam magamnak ha ki sem megyek nem érhet rossz mástól.
Miért nem jó a szüleiddel laknod? én jól voltam így magamba zárkóztam nem beszéltem senkivel sem csak ha muszáj volt,féltem,hogy mások "bántani" fognak.
De nekem sem volt jó ez valahol ott belül nagyon szenvedtem emiatt.
Ha hiszel benne pszichológust keress aki szimp neked.
Ez - a leírásodból ítélve - nem szociális, hanem agora fóbia, amely nagyon gyorsan, egyszerűen gyógyítható. Valószínűsítem, hogy némi nyugtatóval, kísérettel, eljuthatsz kiképzett pszichoterapeutához (aki lehet pszichológus, pszichiáter, stb.), és a második kezeléshez már nem szükséges nyugtató, ha jó a terapeuta.
Nézd meg, hátha segít:
Nézd meg még ezt is a fóbiákról:
A leírásodból nem derül ki pontosan, hogy azért nem mersz kimenni a házból, mert félsz a nyílt terektől, vagy azért mert félsz az emberekkel való kontaktustól?
Én is hasonló helyzetben voltam/vagyok sajnos, de mára már valamivel javult a helyzetem. Én orvoshoz is jártam miatta, de nekem nem sokat segített, mondjuk elég rossz pszichológust sikerült kifognom, valószínűleg amiatt.
Valóban nehéz kapcsolatokat ilyen állapotban létesíteni/fenntartani, olyan barátokat meg még nehezebb találni akik ezt a helyzetet meg is értik, és nem erőltetnek folyton mindenféle szociális helyzetet.
Még tudnék a témáról írni, de nem akarok itt nagy sztorizásokba kezdeni, de ha beszélgetni akarsz erről, (vagy bármi kérdésed lenne) nyugodtan írj.
23/L
A találkozáshoz ki kell menni a házból:DDDD És feltehetően nem üresek az utcák, meg a buszon is lesznek emberek és stb...
A korábban válaszolók kérdéseire reagálva: a nyílt terektől én nem félek és azért rossz a szüleimmel élni, mert már huszonéves vagyok, így nyilván a saját lábamra kellene már állnom. Meg van bennem vágy, hogy önálló életet éljek.
Egyébként a barátaimmal meg ezért szakadt meg a kapcsolat, mert nem mentem el találkozni velük. De nem azért, mert tőlük is féltem, csak ugye ki kellett volna ahhoz menni az emberek közé. (De azt hozzá teszem, hogy egyikük sem tettem meg azt, hogy eljött volna hozzám, legalább 1x) Ezt csak azért mondom, mert attól még hogy nem félek egy konkrét embertől (legyen az pl egy hasonló problémával küzdő) attól még nehéz kapcsolatot kialakítani és legfőképpen fenntartani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!