Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Jól sejtem, hogy durva szociál...

Jól sejtem, hogy durva szociális fóbiám van?

Figyelt kérdés

Úgy 4-5 éve kezdődtek a problémák, már akkor nehezem mozogtam emberek között,nyilvános helyen. Rosszul voltam már az utcán, vagy a boltban. Mára egyáltalán nem merek kimenni a házból. Utoljára augusztusban voltam házon kívül. A barátaimmal sem merek találkozni. Pár napja rendeltem valamit a netről és szorongással töltött el, hogy nekem át kell vennem a csomagot, találkoznom kell a futárral és ki kell tennem a lábamat a házból. Na ez már nekem is sok volt, hogy komolyan már itt tartok? Eddig csak halogattam a dolgot, hogy majd holnap össze szedem magam és elkezdek rendesen élni. De nem tudok belevágni. A családommal lakom, ami nem túl megfelelő számomra, de odáig sem jutok el hogy munkába álljak. (A családom semmit nem vesz észre, nem tudom miért. Viszont elvárják hogy menjek most már dolgozni, szóval szorul a hurok.) Talán az lenne az ésszerű, hogy pszichológushoz menjek, vagy valahova ahol segítenek. De kicsit ellentmondásos a dolog, hisz ahhoz el kell mennem itthonról és személyes kontaktusba kell kerülnöm emberekkel. Ez meg ugye nem megy. Azt hozzáteszem, hogy nem élvezem a magányt, nagyon hiányzik hogy legyenek mellettem emberek. Barátok is és egy társ is. De képtelen vagyok ilyen kapcsolatokat működtetni:(

20+/L



2013. okt. 17. 17:01
1 2
 1/20 anonim ***** válasza:

Én is ilyen vagyok/voltam csak fiuba a másik,hogy nálam nem társultak ehhez fizikai tünetek csak az volt ami nálad még néha ma is.

Sok időt vett el az életemből nagyon sokat.

Én azért tettem,hogy ne érhessen rossz! ezt mondtam magamnak ha ki sem megyek nem érhet rossz mástól.


Miért nem jó a szüleiddel laknod? én jól voltam így magamba zárkóztam nem beszéltem senkivel sem csak ha muszáj volt,féltem,hogy mások "bántani" fognak.

De nekem sem volt jó ez valahol ott belül nagyon szenvedtem emiatt.

Ha hiszel benne pszichológust keress aki szimp neked.

2013. okt. 17. 18:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/20 anonim ***** válasza:

Ez - a leírásodból ítélve - nem szociális, hanem agora fóbia, amely nagyon gyorsan, egyszerűen gyógyítható. Valószínűsítem, hogy némi nyugtatóval, kísérettel, eljuthatsz kiképzett pszichoterapeutához (aki lehet pszichológus, pszichiáter, stb.), és a második kezeléshez már nem szükséges nyugtató, ha jó a terapeuta.

Nézd meg, hátha segít:

https://www.youtube.com/watch?v=UXo-DvY0N-k

2013. okt. 17. 19:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/20 anonim ***** válasza:
Ha nem hiszel a pszichológusban tehát,hogy egy másik ember segíthet amit érzel akkor saját magadban tisztázd le a dolgokat,próbáld meg!
2013. okt. 17. 19:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/20 anonim ***** válasza:

Nézd meg még ezt is a fóbiákról:

https://www.youtube.com/watch?v=vzGIQczkwwo

2013. okt. 17. 19:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/20 anonim ***** válasza:
0%
otthon vagy egésznap? O.O
2013. okt. 17. 23:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/20 anonim válasza:

A leírásodból nem derül ki pontosan, hogy azért nem mersz kimenni a házból, mert félsz a nyílt terektől, vagy azért mert félsz az emberekkel való kontaktustól?


Én is hasonló helyzetben voltam/vagyok sajnos, de mára már valamivel javult a helyzetem. Én orvoshoz is jártam miatta, de nekem nem sokat segített, mondjuk elég rossz pszichológust sikerült kifognom, valószínűleg amiatt.


Valóban nehéz kapcsolatokat ilyen állapotban létesíteni/fenntartani, olyan barátokat meg még nehezebb találni akik ezt a helyzetet meg is értik, és nem erőltetnek folyton mindenféle szociális helyzetet.


Még tudnék a témáról írni, de nem akarok itt nagy sztorizásokba kezdeni, de ha beszélgetni akarsz erről, (vagy bármi kérdésed lenne) nyugodtan írj.


23/L

2013. okt. 19. 16:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/20 anonim válasza:
Egy kérdés az ilyen problémákkal szenvedő emberekhez: hogy álltok azzal, hogy hasonló cipőben járókkal találkozzatok? Attól is rettegnétek? Hiszen elvileg ők pontosan tudnák, min mentek át, náluk jobban senki sem érthetné meg.
2014. jan. 24. 01:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/20 A kérdező kommentje:

A találkozáshoz ki kell menni a házból:DDDD És feltehetően nem üresek az utcák, meg a buszon is lesznek emberek és stb...

A korábban válaszolók kérdéseire reagálva: a nyílt terektől én nem félek és azért rossz a szüleimmel élni, mert már huszonéves vagyok, így nyilván a saját lábamra kellene már állnom. Meg van bennem vágy, hogy önálló életet éljek.

Egyébként a barátaimmal meg ezért szakadt meg a kapcsolat, mert nem mentem el találkozni velük. De nem azért, mert tőlük is féltem, csak ugye ki kellett volna ahhoz menni az emberek közé. (De azt hozzá teszem, hogy egyikük sem tettem meg azt, hogy eljött volna hozzám, legalább 1x) Ezt csak azért mondom, mert attól még hogy nem félek egy konkrét embertől (legyen az pl egy hasonló problémával küzdő) attól még nehéz kapcsolatot kialakítani és legfőképpen fenntartani.

2014. jan. 24. 01:42
 9/20 anonim válasza:
Tudom, hogy ahhoz ki kell menni, de én elsősorban arra gondoltam, hogy maga a szituáció milyen érzéseket keltene pl. benned, ha "odateremtődne" valaki melléd, aki szintén nehezen teremt kapcsolatot, nehezen kommunikál, viszont vágyik emberi kapcsolatokra. Ugyanakkora feszélyezettség töltene el, vagy könnyebb lenne megtörni a jeget? Amúgy pedig az úgynevezett barátaid max. ismerőseid lehettek, mert egy barát ilyen helyzetben segítene rajtad, nem pedig elfelejtene. Szerintem egy ilyen helyzetet úgy lehet kezelni, hogy ha olyan emberekkel beszélgetsz, majd találkozol, akik vagy hasonló problémákkal küzdenek, vagy vannak annyira empatikusak, hogy megértsenek, és segítsenek (önzetlenül). Pszichológusnak azért nem látom nagyon értelmét, mert ő lehet, hogy leás a legmélyére, és rájön, hogy honnan ered a dolog, de egy adott ideig jársz csak hozzá, ő nem lesz a barátod, vagy a párod, és nem marad melletted, hogy segítsen a későbbiekben. Amúgy kíváncsi lennék az érintettek véleményére azokról, amiket írtam :)
2014. jan. 26. 01:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/20 A kérdező kommentje:
Én egy olyan helyzetben, ahol mondjuk kettesben vagyok valakivel egy szobában és ő is hasonló, biztosan el tudnék vele beszélgetni. Az utóbbi időben ha valakivel személyesen akartam beszélni, igyekeztem úgy szervezni, hogy eljöjjön hozzám és kettesben legyünk. Így randizgattam egy fiúval is nem rég. Persze nem lehet ezt sokáig csinálni, mert ez nem normális, hogy nem akartam elmenni vele sehova, csak nálam lenni. És amúgy vele is azért ment egy darabig, mert lelkileg közel éreztem magamhoz. Neki nem volt semmilyen fóbiája, de nagyon hasonló volt a gondolkodásunk, előtte meg tudtam nyílni hamar, mert úgy éreztem megért. Utólag mondjuk kiderült, hogy tévedtem.
2014. febr. 4. 16:11
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!