Van kiút? Vagy csak a halál a megoldás?
Úgy gondolom depressziós/pánik beteg vagyok.
Csoda,hogy ezt leírom de valamilyen szinten érdekel,hogy mit gondoltok erről.
16 éves vagyok,46 kiló,157 cm.
elég sok mindenen keresztül mentem amin kevés velem egykorú. Nagyjából rendbe jött az életem..de én belül nem. Sokan azt hiszik,hogy már mennyivel jobban vagyok...de ez nem így van inkább csak megtanultam elrejteni,hogy rosszul vagyok és azt mutatni,hogy minden rendben. De mostanában megint egyre rosszabb és már egyre kevésbé tudom ezt mutatni. Nagyon nagyon sokat gondolkozom. Mindent túl gondolok...addig gondolkozom míg el nem jutok arra a szintre,hogy utálom magam kívül belül. utálom az összes embert. miért élek egyáltalán?
Minden nap egy kín szenvedés. Nem tudom elmagyarázni ezt a fajta fájdalmat. Sokszor jön rám sírógöcs ez azzal társul,hogy alig kapok levegőt, reszketek,úgy érzem nem bírom összeesek, úgy érzem most adja fel a lelkem a testemmel a küzdelmet és meghalok. Meg akarok.....Mikor épp úgymond jobban vagyok át tudom gondolni az egészet ami bennem van és érdeklődöm,hogy hogy lehetne rendbe hozni. De a másik percbe már úgy gondolom sehogy. Ocsmánynak és kövérnek látom magam. Az emberek mind hazugok és nem lehet senkiben megbízni,mert mindenikek saját maga az első...ami ha úgy vesszük természetes. Egyedül a családom érdekli/érdekelné mi van velem...de szüleimnek is rengeteg gondjuk van,alig vannak itthon hiába szeretnének nem tudnak ezzel a szörnyű "fájdalmammal" foglalkozni . Minden pillanatba azon jár az agyam,hogy nem bírom tovább. amúgy is minek éljek a végén úgyis meghalunk....Legalább nem kell tovább szenvednem ebben a szörnyű világban.a sok rossz lelketlen ember között. Mikor rájönnek ezek a sírógörcsök,nem lehet elmagyarázni hogy konkrétan mi,de annyira fáj. Nem is tudom ezt miért írom le,hisz úgysem tudtok segíteni...a válaszadónak is feltételezem megvan a saját problémája. igazából ez csak kíváncsiság,hogy legalább mielőtt meghalok tudjam,hogy mások ezzel,hogy vannak. Szörnyű ez az érzés,hogy ahányszor elmegy mellettem pl. egy kocsi csak az a pici félelem tart vissza,hogy elé vessem magam..de lassan a fájdalom ami miatt megakarok halni sokkal nagyobb lesz mint az a pici félelem. Talán 2 ember van aki miatt még élek..a húgom és anyum..mert tudom ,hogy ők is tönkremennének ha meghalnék. És ezzel úgymond az ő életük is elvenném nem csak az enyém. És ahhoz semmi jogom,hogy mást is megfosszak az életétől. Csak már annyira fáj,hogy nehéz arra gondolni,hogy értük éljek.csak arra tudok,hogy nem bírom tovább ezeket az érzéseket.
válasza:Szia!
Először is tisztáznám, hogy a Te általad említett tünetek nem a pánikbetegség részei. Te inkább szorongásos vagy. Ez nem feltétlenül jobb!
A pánikrohamnál fizikai tünetek lépnek fel, úgy mint:
- légzészavarok
- szédülés
- remegés
- görcsölés
- forróság, izzadás
Mindez például a megőrüléstől való félelemmel, tehetetlenséggel, mindennek vége, mindent el.asztam ... "gondolatokkal" párosulva.
Ez a pánikroham egy intenzív, pár perctől akár egy óráig terjedő időszak.
Amit írtál, abból arra következtetek, hogy szorongasz. Ez bármitől lehet, mert szinte bármitől lehet tartani/utálni/viszolyogni/félni ...
A szorongás és a depresszió pedig kéz a kézben járnak.
A szorongás egy hullámzóan erősödő és gyengülő állapot. Nálam két éve tart (igen, ilyen precízen be tudom lőni) és nem igazán lehet tőle szabadulni. Mivel nincs neki igazán oka!!! Illetve van: magány, szerelem, szeretet hiánya stb. De a kiváltó ok lehet egészen banális is. Én, ha épp negatív periódusban vagyok, sírhatnékom támad egy púpos ember láttán is.
Lényeg, hogy sokszor olyan események is előidézhetik, amiket egy "normális ember" fél vállról is vehetne. Nem tudom, milyen durva dolgokon estél át az életed során, de ez nem feltétlenül akadály abban, hogy legyőzd ezt az állapotot. Gondolj bele: vannak erős emberek, akik mindent kibírnak és vannak, akik nem. Ebből kiindulva Te is megbirkózhatsz akármivel, nem?
Ne feledd: a szorongás, a depresszió, (a kocsi elé ugrás) nem logikus. Elég a szülés utáni depresszió estére gondolni: ez abszurd, értelmetlen. És pont ezért nehéz legyőzni ezt az állapotot, mert nem érted miért is áll fenn!?
Nekem pánikrohamaim is vannak néha: furcsamód ezeket inkább egy megkönnyebbülésként fogom fel, mert utána jobb lesz az állapotom. A pánikrohamot leginkább egy epilepsziás rohamhoz tudnám hasonlítani: ezt komolyan is veszik az emberek, mert kellőképpen ijesztő/undorító. Viszont sokkal rosszabb ennél az állandó levertség, szorongás, öngyilkos gondolatok, és mint egy örvény, egyre csak rosszabb. Egy idő után már csak erre tudsz gondolni.
SEGÍTSÉG!
Pszichiáter! Antidepresszánsokkal jól lehet kezelni ezt az állapotot. Tapasztalatból mondom. Gyógyszerrel sikerül normális életet élnem, ha viszont nem szedem, rögtön visszaesek. Talán azért, mert nem találom az okát a betegségemnek. Fentebb már részleteztem, hogy nincs is neki igazán oka/értelme.
A gyógyszerrel párhuzamosan beszélgetős terápiát is kell be kell vetni a pszichiáterrel/pszichológussal. A kettő között az a különbség, hogy a pszichiáter gyógyszer felírásra is jogosult.
Én bizakodó vagyok. Neked mondom, hogy nehéz ezen túllépni, de Te is légy pozitív. Kezdd el magadat valahogyan kezelni. Biztos lesznek visszaesések. De az is lehet, hogy semmi sem segít és csak pár év múlva jössz rendbe, de kipróbálni ér! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!