Miért érzem ezt ha mélyebben belegondolok?
Lényegében: Mikor pl látok egy párt egy csónakon hánykolódni a vizen, látszik hogy szereteik egymást. Én magamat nem tudom így elképzelni, sajnos, azt érzem nem tudnék így szerelmes lenni már egy lányba, nagyon távoli.
És ez aggasztó, ebben szerintem az is benne lehet hogy nagyon sokat vagyok egyedül, nincs egyetlen barátom sem, főleg olyan akivel közvetlen viszonyom lenne, hát még akinek elmesélni dolgokat...
Anya van csak, de ő teljesen más felfogás, elvégre már idősebb is, és egész nap csak a sérelmek beszélnek belőle. Ő ilyen zárkózott lélek. Már senkibe nem bízik..stb
Úgy gondolom egymásra hatással vannak az egy házban élők, tapasztjuk egymásra a dolgokat. (nem egészséges ez azt gondolom egy kor felett, az embernek egy hozzáillő társra van szüksége..majd mondjátok az elköltözést...)
Hát valmi nem kóser velem, mivel egyszerüen már szorongok vagy nem tudom... ha valakivel közeli viszonba kerülök ("intimebb"), és eleve kerülöm is, de ezzel teljesen elszigetelem magam, és csak azt érzi az ember hogy EGYEDÜL VAN.
Már jóformán barátot sem tudnék elképzelni magamnak...
mi a véleményetek?
válasza:Sokat vagy egyedül, és már túlságosan hozzászoktál ehhez. Emellett, úgy tűnik, nagyon zárkózott és bizalmatlan vagy.
Amúgy vannak emberek, akik egyedül érzik igazán jól magukat, de úgy látom, nálad ennél többről van szó. Kiüresedtél érzelmileg. Ezen kellene segíteni.
Köszönöm.
Amiket írtál sok mindenben igazad lehet, de hogy érzelmileg kiüresedtem, na hát ezt nem mondanám...egyáltalán nem. Inkább nehezebben bízom meg emberekben.
válasza:Akkor mellé... azért gondoltam arra, hogy kiüresedtél érzelmileg, mert írtad, hogy már nem is keresel társaságot, nem is szeretnél barátokat. De ha nem ez a helyzet, az csak jó.
Korábban sem voltak barátaid? Bántott valaki, hogy ennyire bizalmatlan vagy?
Hu ez a kiégtem érzelmileg nem hinném, inkább nagyon nehezen nyillok meg, és..nem adom ki magam érzelmileg embereknek.
Nem is tudom, azért minden korszakomban voltak barátaim, de alapjaiban mindíg is "különc" srác voltam (társadalom nézőpontjában). Sulis koromban (azt gondolom így visszanézve..) szorongásaim voltak. Pl más útvonalon mentem a suliba, egyedül, nem akartam a osztálytársakkal meni mert egyszerűen szorongtam, kisebbségérzésem volt.
E már a mult, mondjuk úgy kinőttem. Azonban ez a rossz érzés még van hogy most is rám tör, de leginkább lány dologgal kapcsolatosan, ott jön leginkább a felszínre mikor érzéseim lesznek valaki iránt.
De csak amiatt lehet mert most tényleg nincs úgy senki már hosszú idelye, se barát és nem járok társaságba, így elszoktam mindentől. Ezért érzem amit, (így végig-gondolva)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!