Lehetséges, hogy valami baj van az elképzelésemmel a férfi és a női szerepeket illetően? Sok problémám lesz ebből?

Elnézést, hosszú lesz :)

Azért ide tettem fel a kérdést, mert szeretném ha valaki mentálhigiénével foglalkozó is rábukkanna és mondana rá valamit. Másrészt meg kezdem furán érezni magam. Tudom, hogy ez a fajta gondolkodásmód nem betegség, de szerintem sok párkapcsolati vagy házasságbeli problémához vezethet.

Tudom, hogy amit megfogalmazok általánosítás és nem mindenki ilyen. Vagyis remélem, hogy nem :)

Szeretném bemutatni nagyjából hogy látom manapság a nőket. És egyúttal megkérdezni, hogy mi velem a baj.

A mai átlag nők nekem sem kívülről, sem belülről nem tetszenek. Kívülről az öltözködésük és a stílusok, belülről a gondolkodásmódjuk és a begyepesedett személyiség nem tetszik.

Nem szimpatikusak számomra azok a nők akik kihívóan öltözködnek. De itt kb 10nőből 8-9nél el tudnám mondani hogy mi nem tetszik. Az nem szimpi, hogy már szinte minden női ruhadarab a szexualitást sugározza. Lehet prűd vagyok, de én ezt illetlenségnek élem meg. Meg erőszakoskodásnak. Lényegében egy agresszió vagy provokáció. Mintha lépten-nyomon a férfiak orra alá akarják dugni a szexualitásukat, vagy elhúzni előttük a mézesmadzagot. Ha nem egy könnyen kapható nőről van szó, de akkor is ott van az elv, hogy megkívántassa magát, érzelmeket váltson ki a férfiakból.

Persze lehet mondani, hogy nem a férfiaknak öltözik ki valaki, hanem magának. De a férfiak attól ezt még látják és nekik erről más jön le.

Nem értem, hogy a nőknél ez hogy alakulhatott ki ennyire nyílt és szeméremsértő viselkedéssé. Mert azt gondolnám, hogy a nőknek, lányoknak van egy apjuk aki képes férfi szemmel látni és szeretné megóvni a lányát a csalódásoktól, ugyanakkor felelőssége is van iránta. De ahogy látom, a mai apák teljesen nyugodtan engedik el a lányaikat kihívó öltözetben otthonról. Nekem ez már a lány apját is minősítené, hogy ennyire letojja a saját lányát vagy hagyja hogy kellesse magát.

De ezek külsőségek. Nem annyira fontos, tudom. Csak nekem rosszul esne, ha például a barátnőm ilyen öltözetben mutatkozna nyilvánosan. Nemcsak azért, mert más férfiak is csorgathatják utána a nyálukat, hanem azért is, mert úgy érzem provokálni akarja őket.

A másik meg, hogy nem tudnék egy ilyen nemiségével és szexuális vonzalmável kérkedő nőre egyenrangú emberi lényként tekinteni. Akár baráti társaságról van szó, vagy munkahelyről, összejövetelről. Nekem ez nagyon szemet szúr. Bár már nem jövök ettől zavarba, mégsem tudom máshogy elkönyvelni, csak egyfajta minimális támadásnak vagy valami megbotránkoztatásnak szánt cselekedettnek.

És most beszélnék egy a belső tulajdonságokról. Ez úgy gondolom fontosabb. Én teljesen az egyenjogúság híve vagyok. Persze tudom, hogy valamilyen szinten van eltérés a férfi és a nő gondolkodása és személyisége között, mivel van egy kis különbség az agy felépítésében és a hormonokban is. De szerintem nem kéne már eleve erre nevelni az embereket. Foggal körömmel akarják pici koruktól beleverni a lányokba és a fiúkba is a lányos/fiús dolgokat. Szerintem egy gyerek magától is ki tudná választani hogy mivel akar foglalkozni. És az esetek többségében ez biztosan megegyezne a sztereotípiák tárgyával, de nem értem, miért kell erőszakosan belenevelni ezeket a társadalomba.

Az egyik legbosszantóbb dolog, hogy a nőket nem akarják taníttatni, beléjük nevelik, hogy nekik nem kell tanulni. Meg egy másik, hogy nem hagyják műszaki vagy mérnöki szakmát tanulni, mert nem nőies. És azt vettem észre hogy ennek következtében a nők elhiszik, hogy nem jók matekból, fizikából és kikötnek valami más szakon, ami híres arról hogy könnyű és könnyen el lehet végezni majd nem lehet vele elhelyezkedni. De nem baj, mert elmegy majd szülni és a férje eltartja a nőt.

És ez a fenti bekezdés az, ami engem nagyon nyugtalanít. Én nem tudok egy olyan nőre társként tekinteni, aki legalább nem annyira sikeres, mert a könnyebben járható utat választotta. Nem értem más férfiaknak ez mitől jó. Én bízni sem tudnék egy ilyen felségben.

A másik dolog, hogy a nők manapság megengedik maguknak a fizikai agressziót. Egyre gyakrabban bántalmazzák a férfiakat, akár kettesben vannak, akár nyilvánosan. Ennek nagyon sokszor voltam tanúja és belőlem mindig ellenszenvet váltott ki. Volt hogy csak játékosan csinálták, volt hogy erősen. De mindkét esetben érezni lehetett a tett mögött rejlő indulatot. Olyan mintha a nők felsőbbrendűnek érzik magukat ettől, tudják hogy a férfi nem ütne vissza. A nő csinálhat amit akar, királylánynak képzelheti magát. (Tehát gyerekként viselkedhet és a férfi lesz az ő apja is) Én nem tudom elviselni ha egy érzelmi felindulást fizikai agresszió követ egy szerelemben. Mégis a nők erre jogot formálnak maguknak, a férfiaknak meg valszeg ez jó, mivel többnyire elfogadják ezt és nem állnak ki ellene.

A gyereknevelés sem tetszik. A nők szinte elidegenítik az apát a gyerekektől. Az apának szinte semmi köze nincs a gyerekhez, csak formálisan. Na meg pénzügyileg. Az anya gyereknevelés alatt így a saját konfliktuskezelési mintázatait és személyiségét örökítheti át a gyerekbe. Az apának ebbe nincs beleszólása. Én ebbe sem tudnék beletörődni. Nekem az kell hogy kb 50-50 százalékba legyen elosztva a férfi és a nő között a gyereknevelés.

Azt is észrevettem hogy a nők nagyon bezárkózott magatartást folytatnak. Valamint a szakmájukat tekintve is önbizalomhiányosak. Szeretik az érzelmeket manipulálni. De amikor valódi teljesítésről van szó, legyen az műszaki vagy humán szakma, általában alulmaradnak vagy meg sem próbálkoznak vele. Mert minek, semmi sem készteti őket. Nekik jó így, úgyis van pasijuk, aki elfogadja őket.

ÖSSZEFOGLALVA:

Mai szavakkal kifejezve úgy is mondhatnám, hogy egy nőn nekem a "fiúsabb" öltözködés tetszik és a "férfiasabb" viselkedést várnám el egy nőtől is, a párkapcsolatban. Ez nem teljesen van így és félreérthető. Tulajdonképpen azért érzem így, mert nem szeretem ha egy nő szexuális ingereket AKAR kiváltani a környezetéből. Valamint azt sem szeretem, ha egy nő tesze-toszán viselkedik a hétköznapokban, kerüli a problémák megoldását és alárendelt szerepet vállal. Vagy ha egy nő úgy akar irányítani, hogy a férje alkalmasabb lenne, de a nő nem hagyja érvényesülni és addig trükközik és manipulál, amíg a férj enged neki

Az lenne a kérdésem, hogy valami baj van velem? Tudom hogy ez a szemléletmód elég eltérő a mai átlag felfogástól és sem a nők, sem a férfiak nem értenek velem egyet. (Egyébként heteró vagyok)

Mennyire lehet megoldani a felnőtt, házas vagy családi életet úgy, hogy a férfi és a nő is egyaránt elérhessen szakmai sikereket és élhessenek családi életet?

Alkalmatlan vagyok a párkapcsolatra?