A szorongásos betegségek tényleg nem kezelhetők?

Figyeljél, én nekem nincs ilyen betegségem, de 2 éve egy pszichiátrián dolgoztam 3 hónapig, pontosabban helyettesítettem egy takarítót és én ott napi szinten láttam a betegeket, meg ugye hallottam is az ápolóktól orvosoktól, hogy ők sem tudnak csodát tenni, mert vannak gyógyszerek amik arra jók hogy enyhítsék a tüneteket meg minden de vannak mellékhatások is. Plusz én is tettem fel egy elméleti kérdést mert volt ott egy régi ismerősöm is akinek hasonló gondja volt de mellette más is volt és akkor a doki mondta nekem hogy a depresszióból meg ebből is csak úgy lehet kigyógyulni ha rábeszéli a beteget vagy is arra utal hogy foglalja el magát, kösse le a gondolatait, és tűzzön ki maga elé egy célt amit teljesít és ne zárkózzon magába.

ismerek egy olyan embert aki 2 évig szenvedett depresszióba és nagyon érdekes módon akkor gyógyult ki belőle amikor végzett a sulival ahol ugye sokan bántották és elment dolgozni nem keresett jól az tény de ott olyan jól elvolt a kollégáival meg pénzt is keresett illetve barátokra lelt akikben megbízhatott hogy a depressziója teljesen elmúlt szinte. És ez azért mert jó élményei lettek, elfoglalta magát, és végre elfelejtette a múltját, magyarul egy teljesen új életet kezdett.

Dehogynem! Csak meg kell találni az okot, és azon kell segíteni.

Én sokáig szorongtam az emberektől, attól, hogy hülyeséget mondok és akkor mit fognak gondolni stb. (Megjegyzem nem alaptalanul, volt a környezetemben nem egy ember, aki folyton kritizált.) Az segített, hogy megerősítettem az önbizalmam, megértettem, hogy a többi ember se jobb nálam, mindenkinek vannak hibái, és hogy akik csak kritizálni tudnak, azok magukkal sem elégedettek. A legtöbb ember pedig kedves :-) Én végül is magamon segítettem, de ha már korábban kértem volna segítséget szakembertől, akkor talán nem csak 18-19 évesen jutottam volna el idáig, hanem már sokkal előbb. Mindegy, ez már így alakult, de néha még mindig sajnálom az elrontott tinédzseréveket.

25/N

Nekem egy nagyon hülye szorongásos betegségem van. Laktóz érzékeny vagyok, de későn derült ki, így rengetegszer jártam úgy, hogy rámjött buszon, utcán stb. helyen a wécézhetnék. Később ez miatt kialakult egy hülye szokásom, hogy tiszta idegebeteg lettem buszon, autóban, utcán, hogy jajj mi lesz ha menni kell. Nagyon durva zsibbadás kezdődött a kezemben, alig kaptam levegőt és szédültem. Végül sikerült egy szakemberrel beszélni és kaptam gyógyszert is. Nagyon nem akartam beszedni, de segít. Most már annyira nem vészes a dolog, néha még gondolok rá, de a szorongásos tünetek (zsibadás, szédülés stb.), szerencsére megszűnt. Én sokszor hallagatok zenét ilyenkor, lazítók és próbálom magam meggyőzni, hogy nincs okom a pánikra.

Fontos még, hogy ne gondold azt, hogy nem tudsz megbirkozni a gondjaiddal, ha tudnád mennyi embernek vannak ilyen gondjai. Sokan gondolják úgy, hogy egyedül vannak a gondjaikkal. Segíthet ha pl. neten találsz hasonló gondokkal küzdő embereket, ahol tanácsokat kaphatsz, elmondhatod a bajaidat és a sikereidet.