Erre van valami épkézláb megoldás?

Emelt fővel tovább lépsz a sérelmeiden, le@arsz mindent és csak azért is boldog leszel..

Talán keresned kellene egy jó pszichológust, aki rávezetne arra, hogy mi vezetett ide ahol tartasz. Nincs olyan gödör, amiből ne lehetne kimászni. Te is ki tudsz, ha az önsajnálatot elhagyod Van benned annyi erő, hogy szembe nézz a dolgokkal. Drukkolok neked, hogy sikerüljön.

4-es! Egy kutya!

Ha mindenki egykutya, akkor hova forduljon a beteg? Tehozzád?

Csak annyi, hogy külön kell választani, hogy neked mi a jó és mi a környezetednek. Miután kideríted, hogy neked mi a jó, akkor azt kell csinálni és elfogadnod, hogy a környezetednek esetleg az nem felel meg. Ez lehet így túl egyszerű, de alapvetően egyedül kell rájönni a dolgokra. Ha a szüleiddel felületes a kapcsolatod, esetleg az övékét is annak látod, a tieid is azok lesznek. Erről nem tehet senki. Alapvetően lemásoljuk a szüleinket... Tanulni kell, hogy jobbá váljunk.

En kizarolag apukam miatt nem lettem az. Egyebkent hasonlo a szitu. Nehez. En sem labaltam ki ebbol de a megoldas: tanulj meg egyedul lenni. Fejleszd ezt a "kepesseged". Tanuld meg egyedul is jol erezni magad,kosd le magad valamivel...hobbi,tanulas,munka...ami elveszi a figyelmed. Ha nem akarod,hogy barmi is elvegye a figyelmed,akkor csak onsajnalod magad az meg rohastnagy idopocsekolas. Nem fognak jobban szeretni es tisztelni es joban lenni veled,amig te nem adod meg ezeket sajat magadnak. Tiszteld magad es az erofesziteseid! Azert nem olted te se meg magad mert van meg remenyed! Ki az a remeny? Mi az a remeny? Hajtson! Meg ha nem is lesz a tied kit erdekel? Az ut a lenyeg! Az uton vagy motivalt valami altal,a cel utan,amint elerted nem leszel motivalt..es akkor ujra depi? Tanulj meg egyedul allni a labadon! Akkor nem ingathat meg senki es semmi!