Csak a depressziósok lesznek öngyilkosok?

az lesz öngyilkos, aki meg akar halni. most nem az öngyilkossági kísérletről beszélünk, hanem arról, akinek sikerül is. a depresszióhoz annyi köze van, hogy aki depressziós, hajlamos rá, hogy meg akarjon halni. de még ezer más oka lehet.

amúgy igen, szar a világ, szar az élet, de a halál sem valami nagy szám, úgyhogy azt elég sekélyes dolog várni, meg siettetni. :)

"Szerintem én nem vagyok depressziós"

Azt te nem tudhatod, hogy az vagy-e, mert ezt szakember tudja eldönteni.

"Mert szar az élet.Szar a világ és szarok az emberek."

Ha elég magasra teszed a mércét, minden sz@r.

"Igazábol semminek se tudok igazán örülni.Olyan érdektelen vagyok.Nagyon sokat gondolok a halálra és örülnék annak ha meghalnék."

Ezek mind olyan gondolatok, amiket tipikusan a depressziósok gondolnak.

Pszichiáterhez kellene fordulnod, mert lehet, hogy depressziós vagy, vagy ez egy kamukérdés és jól utánzod.

Különben kipróbálhatod azt is, hogy legközelebb amikor eljön a lefekvés ideje, nem fekszel le, hanem ébren maradsz egész éjjel. Ennek érdekében mondjuk ihatsz kávét (csak mértékkel, ha nem szoktál!), folytathatsz odafigyelést igénylő tevékenységet, de ne nagyon fáraszd ki magad, maradj nyugodt. Szóval maradjon ki egy éjszaka alvás. Ha ennek hatására másnap délelőttre nem fáradtan és rosszul érzed magad, hanem kipihentnek és jókedvűnek, az egy jellegzetes tünete a depressziónak (depresszióban ugyanis az alvásmegvonás gyakran okoz tünetmentességet, bipoláris zavarban pedig átkapcsol mániás szakaszba). Ha ezt az önkísérletet elvégzed és pozitív az eredménye, akkor gyaníthatod, hogy depressziós vagy.

De ha tényleg tudni akarod, akkor fordulj szakemberhez.

Figyelj! Ha valóban igaz amit írsz, mert ugye miért hazudnál! Akkor amennyiben elmúltál 18 ajánld fel a fél vesédet, vagy a májad egy lebenyét esetleg más szerveidet azoknak akik élni akarnak, sokan várnak szervre és te mondtad hogy neked mindegy nem akarsz élni!!

Ha ezt nem tudod megtenni, akkor csak GYÁVA vagy és félsz a kihívásoktól és a megpróbáltatásoktól illetve lusta vagy küzdeni de nem az életkedved ment el!!

Egyébként pedig!

Próbálj ki valamit mielőtt meghalnál!

Először is próbáld ki a szexet, ha még nem lett volna meg!

Továbbá próbálj meg 2 hónapig "médiamentes" lenni azaz, 2 hónapig sem TV sem rádió, sem ujságok, sem zene, se filmek se könyv! SEMMI !!!

Egyedül tudományos dolgokat olvashatsz!

Próbáld ezt ki, ha nem változik semmi továbbra sem akkor valóban jobb ha felajánlod a szerveidet amennyiben nem vagy hozzá GYÁVA...

Végszóra:

A médiamentességbe a netmentesség és a számítógép mentesség is beletartozik!

Én 26 vagyok és hasonlóan érzek mint te. Az első és legfontosabb, hogy ne hallgass az ide író okoskodóknak akik szerint a depresszió valami úri betegség amit az unatkozók találnak ki, mert aki ezt írja az buta, nem kell vele törődni.

Én 26 vagyok és sose voltam boldog, sosem volt olyan munkám amit szerettem volna és most sem dolgozom. Úgy érzem elmegy mellettem az élet. Egyébként én is művészetpárti vagyok, gitározok is régóta.

Azt tanácsolnám neked amit én teszek: mivel értelmes vagy, és szerintem fogékony is a tanulásra, kezdj el valami sulit, ha már leérettségiztél akkor fősulit, olyat ami érdekel, ha még nem akkor érettségizz le vagy csinálj valamit amit szeretnél, tanulni sose késő és mindig hasznos. Én egyébként "diagnosztizált" depressziós vagyok, ezért pl. én tanulok a depresszióról is (szociológián és pszichológián belül - kommunikáció szak ez amúgy). Nem mondom, hogy jól vagyok de legalább nem gondolok a hülyeségeimre addig sem. Az iskolai társaság, az emberei közösség nagyon jót tud tenni. Komolyan mondom, hogy ugyanilyen bajaim voltak: kisebbségi érzés, stb. Ezeket egyszerű legyőznöd, ha például - bár nem tudom hány éves vagy - ha keresel egy példaképet magadnak akit a tulajdonságai miatt tisztelnek az emberek és te is tiszteled (zenész, más művész, bárki csak jó ember legyen). És akkor megtanulod, hogy semmivel sem vagy rosszabb ember másoknál- sőt, jobb is mert az érzékenységed miatt többet észreveszel a világból. Tudom, hogy nehéz, én kórházban is voltam, de ha nekem sikerült, neked is fog. Szép lassan célokat kell találni, nem világmegváltókat, először csak kicsiket.

S mikor eléred a célokat, sikerélményed lesz. Rajzolj, zenélj, írj verset,fotózz, bármi - ha a művészet érdekel.

Utána pedig érezni fogod, hogy valamit mégis csak kezdhetsz az életeddel, ki fog alakulni, hogy mi érdekel. Nekem mostanra kezd kialakulni pedig közelebb vagyok a 30-hoz mint a 20-hoz. Ne add fel, nem lesz semmi baj.

Sok sikert.