Vajon azért lettem szorongó, pánikbeteg mert gyáva vagyok? (19/F)

Lehetséges az ,hogy amiatt alakult ki nálam generizált szorongás, pánikbetegség mert utálom magam amiért gyáva vagyok? Mert nem merek lépni és évek óta ugyan ott stagnálok egy helyben. Félre értés ne essék nem egy pókot nem merek lecsapni , hanem a szociális fóbiámra gondolok. Talán 14 évesen alakult ki és csak rosszabb lett. Mindig elhatároztam annyi éven át minden nap ,hogy holnap megváltozok , majd oda merek menni emberekhez (tudom szánalmas) meg merem mutatni magam, megszólalni. De nem. Soha nem sikerült. A mai napig. Soha...

Aztán múltak az évek, menekültem könyvekbe , filmekbe , sportba. Hiába lettem műveltebb, hiába kaptam inspirációt , hiába lett jó testem . Nem változott semmi. Pluszba jött még ,hogy a tinédzser kor lefolyása alatt én lettem a legjóképűbb az iskolába, minden csaj szemezett velem meg oda jött azonban sosem volt barátnőm. Még így sem ment. És vicces de annál fájóbb volt minél egyszerűbben megkaptam a lehetőséget. Annyira dühös voltam sokszor magamra , legszívesebben leugrottam volna egy hídról (nem voltak öngyilkos hajlamaim, semmi ilyesmi csak mérges voltam magamra).

Ugyebár aki nem éli át ezt az el sem tudja képzelni milyen egy ilyen szociális szorongás. Sosem tudtam kiengedni az indulataimat ,ha mérges voltam csak forrtam magamba mert nem mertem kiadni , féltem ,hogy beégek vagy megaláznak miatta. Sokszor mondtam is magamba ,hogy rendesen akarok élni vagy inkább sehogy. Sokan nem tudják milyen az amikor aljas módon inkább a saját igazadnak ellent mondasz csak nehogy "beégj". Szánalmas.

Aztán lettem egyik hétről a másikra szorongó, mindenféle tünettel amit egy test produkálni tud vagy még olyannal is amit nem. De ezt most nem írom le inkább, túl hosszú lenne. Aki ebbe a témába válaszolgat úgy is tudja miről beszélek.

Már sokkal jobb a fóbiám , ez a szorongás valamennyire feloldotta (értsd: most már például bárkit félrelökök ha rámjön a rosszullét...) de nem csak ilyen értelemben amúgyis annyit agyaltam ,hogy már a fóbiám nagyjából enyhült. Meg a sok visszajelzés is segített. Azonban a mai napig nem merek leszólítani egy lányt (milyen szánalmas) vagy veszekedni valakivel, megmondani a véleményem(gondolom ez tett tönkre idegileg).

Van ebben ráció emberek?