Hogy van kapcsolatban a bipoláris zavar a szorongással?

hát én nem értem, mert én mindig szorongok.

ezt nem jókedvnek nevezném, inkább ilyen üres pörgéshez. magát az életkedvetlen hozzáállásomat leplezem egyfajta ilyen erőltetett pozitivizmussal, életöröm kisugárzással ami nagyon terhes. ilyen mániáim voltak inkább mint vásárlási mánia, pénzszerzési mánia, takarítási mánia, szexmánia ilyesmik.

és neked nincs ilyen leplezés? hogy ezt mindig felülízrd valami értelmetlenül kitalált őrült ötlettel, hogy ne unatkozz, és ne kelljen szembenézned vele, hogy valójában egy nagy roncs az életed? én ha belegondolok, egy szomorú gyenge ember vagyok, de a szocializáció során rájöttem hogy vidámnak és erősnek kell tettetnem magam. ezért lehet a szorongás. majdnem minden gondolatom az, hogy úgy se leszek elég, nem leszek elég jó, úgyse fognak elfogadni, nem fognak szeretni, ezért akarok kialakítani egy olyan képet, amit biztos hogy elfogadnak. ez nagyon terhes, mert fel kell mérni a környezetet, folyton figyelni, mérlegelni, elemezni, és emellett korrigálni a viselkedésemet. Amellett állandóan tesztelem, felmérem a környezetem, úgymond filmezek, és a végén a környezetemről elkezdek ilyen összképet kialakítani, és végül én kezdek rosszat gondolni róluk. ez nagyon terhes. de nem tudom hogy van kapcsolatban a megfelelés, a feltérképezés, az ellenséges hondolatok, az ebből jövő szorongás, és a pörgés között.