Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Intenzív fóbia, mit tehetnék?...

Intenzív fóbia, mit tehetnék? 16/L

Figyelt kérdés

Az egész 14 éves koromban kezdődött amikor súlyproblémáim voltak. Azthiszem a háziorvos utalt be minket egy klinikára hogy vizsgálják ki hogy mitől vannak súlyproblémáim. Egy doktornőhöz kerültünk aki azt mondta hogy valami lehet hogy az agyalapi mirigyemmel van. Akkor nem igazán értettem hogy miről van szó , de elküldözgetett minket 2 CT-re meg MRI-re is. És akkor kezdtem érezni hogy valami komoly dologról lehet szó, mert olyan vizsgálatokat addig csak Tv-ben láttam és akiknek ilyet csináltak azoknak valami agytumoruk vagy ilyesmijük volt. Nagyon féltem, borszasztó volt a vizsgálatok előtt és alatt is remegett mindenem, a sírás kerülgetett. És szégyen , nem szégyen 14 évesen anyukám kezét fogva mentem be, és közben is fognia kellett a kezem és a fél órás, CT meg MRI vizsgálat után úgy sírtam mint akit legalábbis kínoztak volna. És akkor még én magam sem tudtam miért, hogy miért féltem. Aztán mikor kész lettek a felvételek, anyumnak is mondták hogy ezek azért kellettek mert van egy ilyen betegség ilyen agyalapi mirigy tumor vagy nem is tudom valami ilyesmi. És megmondták hogy majd egy fél hónap múlva menjünk vissza addigra kielemzik a felvételeket. Na az a fél hónap nekem valami kínkeserves volt. Furcsa , mert tudtam magamról hogy semmi bajom, mert nem éreztem semmit, a vizsgálatok előtt semmi de semmi bajom nem volt csak kicsit ducibb voltam mint a többiek. De sem fejfájás, sem semmilyen tünetem nem volt, sőt azidáig azt sem tudtam mi az az agytumor. De utána csak ezen járt az eszem hogy most mi lesz, ha visszamegyünk és megmondják hogy találtak valamit és akkor majd meg kell műtsenek, meg kemoterápiára kell járnom, kihullik majd a hajam meg ilyenek. És állandóan rettegtem. A vérnyomásom is az egekben volt mindig, kalapált a szivem. Sőt volt hogy már rendes pánikrohamok törtek rám, nem kaptam levegőt stb. Aztán mikor visszamentünk akkor halálos nyugodtsággal mondták a képünkbe hogy elnézést kérnek, nagyot tévedtek, nem lett volna szükség ilyen vizsgálatokra, SEMMI bajom csak ilyenek a génjeim, és még az is megeshet hogy kinövöm és nem lesznek súlyproblémáim. És elküldtek a p*cs*ba. Nem volt, semmi bajom, de ezzel tönkretették az idegeimet, 14 évesen rám hozták a frászt a nagy semmiért és elintézték hogy még a mai napig szinte minden éjjel ezzel álmodok, rettegek ettől a betegségtől, és akárhogy szeretném elfelejteni nem megy.Azt hittem majd elmúlik a félelem, de ahogy telik az idő ez a félelem egyre erősebb bennem és egyre intenzívebben van jelen az életemben. Például ha már csak egy kicsit is megfájdul a fejem, ez jut eszembe először. Pedig egyáltalán nem vagyok fejfájós, suliidőben maximum amikor napi 9 órát tanulok kémiát+fizikát+matekot akkor nagy ritkán, de ez engem nem nyugtat meg. Ugyanúgy rettegek a betegségtől, és már nem tudom mit tehetnék. Újabban már attól is félek hogy ha egyfolytában ettől félek tényleg megbetegszek. :S Kérlekszépen segítsetek! Nagyon hálás lennék minden válaszért!:)

2013. szept. 8. 13:45

1/6 anonim

válasza:

Ami fontos lenne, hogy szedj sok vitamint, főleg magnéziumot és B-vitamint.

Shirley Trickett-nek vannak könyvei, a szorongásról és a pánikbetegségről, ezeket célszerű lenne elolvasni, mert megnyugtatják az embert. Jó dolog szinte szó szerint ugyanazt olvasni, mint amit átérez az ember, megnyugtató, hogy TÉNYLEG nincs egyedül ezekkel.

Aztán nem lenne rossz ötlet felkeresni egy pszichológust. Minden középiskolának van, de ha a háziorvosoddal beszélsz, ő is tud segíteni.

Relaxálj, meditálj, ott az autogén tréning! Hidd el mindez sokat fog segíteni, hogy ezt a szorongást leküzdd, csak legyél türelmes. Ez sajnos nagyon lassan megy, de szépen lassan átalakulnak a gondolataid és fellélegezhetsz! ;)

2013. szept. 8. 14:10

Hasznos számodra ez a válasz?

2/6 A kérdező kommentje:

köszönöm szépen a választ! Nagyon kedves vagy!:)

Az a baj hogy félek pszichológushoz menni, igazából minden orvoshoz félek elmenni. Nem tudom lehet ez is a fent leírtak miatt, de már ha megfázok és orvoshoz kell menni már azt sem szívesen teszem meg.Messzire elkerülöm a kórházakat/klinikákat amennyire lehet. Mindig is visszahúzódó tipus voltam de mióta ez az állapot fenn áll azóta méginkább. És bár mára már egyáltalán nem vagyok kövér (169cm 66kg) még mindig azon idegeskedek hogy talán megint orvoshoz küldenek majd, és éppen ezért rengeteget sportolok, egészségesen étkezem és ahogy te is írtad vagy 4-5 féle vitamint is szedek. De hogy valami nincs rendben azt már régóta érzem. Mert szó szerint minden nap rettegek. Azt meg már sokan kérdezték tőlem hogy hogy birok megenni annyi paradicsomot , mikor régen egyenesen utáltam, az egyetlen gyümölcs volt amit soha nem ettem meg, és ezután a hercehurca után hallottam hogy a paradicsom a rákos megbetegedések megelőzésében is sokat segít, és akárhogy utáltam naponta vagy 4-egy lenyomtam a torkomon. És ez biztos hogy nem normális. De mit tehetnék még?:/

2013. szept. 8. 15:30

3/6 anonim

válasza:

Valószínűleg az abban a fél hónapban fellépő feszültség, bizonytalanság, szorongás, generalizálódhatott nálad, ahogy írod, fóbiás jelleggel.

Ne aggódj, nem vagy ezzel egyedül, igen sokan járnak hasonló cipőben!

Először is el kell tudnod fogadni, hogy semmilyen fizikai bajod nincs. Bebizonyosodott, többször is, no para!

Másodszor fel kell ismerned, hogy az igazi probléma nem fizikai, hanem mentális eredetű; a fóbiák, szorongások az elme átmeneti (!) zavarai, nagyon nagy százalékban orvosolhatóak!

El KELL menned pszichiáterhez. Tudom, ez lesz a legnehezebb; hogy rávedd magad, de fontos, és hidd el, hatalmas megkönnyebbülés lesz.

Minden fóbiánál a legjobb gyógymód a szembesítés. Meg fogod látni, hogy amitől igazából annyira tartasz, az semmiség.

Főleg pszichoterápiára, beszélgetésre van szükséged, minimális kiegészítő gyógyszeres kezelést el tudok képzelni.

A legközelebbi pszichiáterhez nyugodtan elmehetsz, semmi extrát nem fog csinálni, csak egy rövid beszélgetés, és szerintem már az is sokat lendítene a helyzeten.

Sok kitartást kívánok!

2013. szept. 9. 21:20

Hasznos számodra ez a válasz?

4/6 A kérdező kommentje:

2. válaszoló köszönöm válaszodat és azt hogy időt szakítottál arra hogy nekem segits. Nagyon sokat jelent, köszönöm!:)Ha esetleg elmennék pszichiáterhez, mire számíthatok szerinted? Mármint meddig és miről kellene beszélgetnem vele úgy konkrétan? Vagy hogy menne ez a "terápia"?

2013. szept. 10. 15:11

5/6 anonim

válasza:

2. vagyok, ismét.

Pszichiáternél az első alkalom az mindig állapot - és helyzetfelmérés. Nagyvonalakban körvonalazza a helyzetet, illetve a legégetőbb problémákra (fizikai tünetek) keres átmeneti megoldást (főleg gyógyszeres kezelés, életvitelbeli, iskolai változások szüksegéssége).

Tehát egyfajta "tűzoltásról" van szó. Elindít valamilyen terápíát, kontrollt ír elő.

Az időtartam attól függ, hogy magán-pszichiátert, vagy klinikai pszichiátert választasz-e. Előbbi még az első alkalommal is jóval tovább beszélget, több mindent szeretne (és van lehetősége) felmérni (fél-1 óra), az osztályos orvos-pszichiáterek csak az első alkalomra szánnak többet, amíg felmérik, hogy mi is a probléma (20-40 perc). Persze egyes orvosok esetében lehetnek apró eltérések, de ez a trend.

Nagyjából azokat kell elmondanod, mint amit itt leírtál, nem kell részletesebben, ha valamely részletet fontosnak tartja, úgyis konkrét, specifikus kérdést tesz majd fel. Rákérdez olyan dolgokra, hogy kiderüljön, hogyan látod magad, a helyzetedet, a könyezeted.

Mivel elég specifikus a probléma, leginkább arról fog kérdezni, hogy azt a fél hónapot, illetve a vizsgálatot hogyan élted meg, mik történtek, valamint az azt követő időszakról kérdezhet általában.

A többi alkalommal már új dolgokat nem kérdez, csak hogy mi a változás.

Az általad leírt agorafóbiás /és enyhe szociális fóbiás/ dolgokat szerintem ügyesen szokták kezelni a pszichiáterek, viszonylag hamar nagy sikert lehet elérni.

Továbbra is sok kitartást kívánok!

2013. szept. 10. 23:48

Hasznos számodra ez a válasz?

6/6 A kérdező kommentje:

hűha köszönöm szépen a részletes választ! Nagyon nagyon köszönöm. Örülök hogy vannak még ilyen emberek akik tényleg segíteni próbálnak. Sokat jelent köszönöm mégegyszer!:) Mindkettőtöknek!:)

2013. szept. 11. 20:25

Kapcsolódó kérdések:

Új helyzetbe kerültem egy pár hete, egyedül kell egy hatalmas ebédlőben ennem, ettől pedig a szocfóbiám teljesen előjött, mit tehetnék?

Bipoláris affektív zavar, érzelmileg labilis személyiségzavar, nagyon erős szociális fóbia stb. + teljesen új környezetben egyetem-kezdés. Hogyan?

Segítség! Jennifer Aniston fóbiám van, mit tehetnék, hogy megszűnjön?

Tudnátok ajánlani internetes oldalt, ahol pszichológustól kérhetek tanácsot? Illetve jó pszichológust, akinek a szakterülete a pánikzavar, a kisebbrendűségi érzés...

Mélyvízfóbiám van, mit tehetnék?

Ez a szociális fóbia tönkre tette -teszi a fiatalkoromat, mit tehetnék?

Egészség főkategória kérdései »

Egészség - Mentális egészség kategória kérdései »

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!