Miért van az, hogy mindent rendbe tettem az életemben, és mégis szorongok?

Köszönöm kedves válaszotokat, mondtatok olyat, ami igaz valószínűleg. Igazából rájöttem, hogy ez a terápiázás dolog se úgy van, hogy lejárunk egy kurzust, és akkor kijövünk gyógyultan. Tehát ez egy folyamat, mire az ember agya így kezd ráállni erre a gondolkodásra. Most lehet megint hazudok magamnak, de én úgy gondolom valamilyen szinten sikerült feltárnunk az okokat a terapeutával. 2011-ben volt egy elég komoly összeomlásom, azelőtt kb 11 évig húztam előtte a lelki problémáimmal úgy hogy nem mentem velük orvoshoz. 2011-ben amikor már nem lehetett tovább húzni, végül bementem Th-re, hirtelen úgy hogy előtte sosem voltam még pszichológusnál sem. ott elég keményen ért az, hogy belássam (lehet) beteg vagyok. Kialakult egy félig meddig lévő betegségtudatom, de nem igazán tudtam pontosan hogy mi bajom lehet, mi ez az egész. aztán a terápiák hatására ilyen okfejtésbe, folytonos analizálásba, agyalásba, lelkizésbe kezdtem, hogy találjak összefüggéseket.Szedtem gyógyszereket is, amitől meg az én belátásom szerint kialakult egyfajta bipolárisság (szerintem nekem nem volt addig olyanom, de lehet nem vagyok vele tisztában) néha iszonyúan pörögtem, néha meg összeomlottam hirtelen, bazi nagy hangulatváltozásokkal. Ki is mondták rám hogy bip. aff. zavarom van, de én úgy gondolom más is van még, ez csak a kezeléstől jött ki igazából. A pörgés beindított egyfajta erőt bennem, és egy év alatt iszonyatosan felrúgtam mindent, és teljesen új életet kezdtem. (utólag már nem is tudom hogy voltam képes rá, de ez igy olyan szintű dolgog, hogy pl elváltam, kijöttem a rossz házasságból, és új kapcsolatba kezdtem, ami stabil, és ezzel a döntésemmel az anyagi gödörből is sikerült kimásznom, most már nem kell félnem a pénz miatt) Most itt vagyok békés párkapcsolatban, anyagi biztonságban, és mégis érzem ezt. Most költözött ki hozzám a barátom, és minden mint az álomban. Gyönyörűen felújítottuk a konyhát, meg szépen berendezkedtünk, olyan jó hogy ott van, egy új színt hozott, meg sokat költ arra hogy a házat (építkeztünk) befejezzük, (amit a férjemmel nem lehetett már mert utálta a házat, és pénzünk se volt már rá), ami korábban minden álmom volt. És akkoriban éreztem ezeket a szorongásokat elég keményen, amikor odaköltözött, pedig boldognak kellett volna lennem, hogy a pokol a rémálom királylány mesévé változott. Akkor biztos az lehetett, hogy tudat alatt attól féltem, hogy a megszerzett boldogságomat elveszítem. Most pont nem voltam terápián, mert a doki nyaralt, és azóta még nem hívtam fel. De én azt terveztem, hogy már nem is nagyon megyek vissza, mert hogy minden helyrejött az életemben, és jobb ha nem is foglalkozom ezekkel, mert csak a férjem (megcsalt) meg a félkész ház, meg a hitel, és a rossz házasságom okozta ezt a megbillenést nálam. De lehet visszamegyek, mert lehet hogy tényleg olyan betegségről van szó, ami az egész életemet végig fogja kísérni, és folyton kontroll alatt kell lennem. Bár ez meg eléggé elcsüggeszt. Nem akartam hogy ez legyen.

na szóval értitek, azt akartam mondani, hogy az okokat már feltártam, nagyjából tisztában vagyok vele, hogy milyen gyökerei vannak nálam ezeknek (apám elhagyott, anyám elég lazán kezelt, de valamikben meg mégis szigorú volt, ez most hosszú) csak inkább az nem állt össze a fejemben, hogy pontosan mi van velem, mi ez a betegség, és meddig kell vele élnem, pontosan mi okozta, és hogy kéne hozzáálnom kezelnem ezt? Kimondták rám a bip. aff. zavart, de én kételkedek ebben, mert úgy gondolom a gyógyszer hozta elő amit adtak amikor nagyon padlón voltam, és a kimerüléstől és a bizonytalanságtól képzelegtem, vagyis nagyon eltúloztam a dolgokat. akkor antipszichotikumot adtak nekem, de azt is furcsálltam, mert úgy ítélem meg, hogy annyira nem voltam/vagyok súlyos eset. Tehát nem igazán bízom az orvosok diagnózisában, és kezelésében. azon is elgondolkodtam, hogy nekem nem alakult ki még teljes betegségtudatom, és másoknál is láttam ezt hogy a kezelésük azért nem vitt eredményre, mert a beteg lázadt. Én ezt is felmértem magamnál, de nem érzem úgy hogy nekem ilyen erős betegségem lenne. kicsit össze vagyok zavarodva.

pszichiáter mellett van terapeuta is. csak az a feltétele a terápiának, hogy szedjem az antipszichotukumot. de én meg nem szedem, mert teljesen megőrültem tőle, nagyon felpörögtem.és ezt még nem mertem elmondani nekik. igazából igen, mg csak az okok feltárásáig jutottunk, a kezelésükig nem. de zavar, hogy ők olyat állítanak rólam (diagnózis) ami szerintem vagy nincs, vagy még én nem tudtam belátni magamnak. nem vagyok vele teljes mértékig bizos, hogy engem bip.-nak kéne könyvelni, mert azt a gyógyszer hozta elő.

... és ők aszerint akarnak kezelni. meg mindig azt mondják, hogy a diagnózis nem számít, nem az a fontos. de engem zavar, mert így magam sem tudom hogy pontosan mi a bajom, és nem tudok úgy hozzáálni, hogy tudnám merre induljak el.