Van rajtam kívül van olyan lány/nő az oldalon, aki az miatt hogy leszbikus, utálja saját magát?

A kettő egyáltalán nem függ össze.

Nem attól lettél leszbikus, mert utálod magad. És akkor is leszbikus maradsz, ha bántod magad.

Ez egy olyan dolog, ami valakiben kialakul, valakiben pedig nem. És ha kialakult, akkor az nem fog elmúlni.

De egy tanácsot tudok adni, hogy sürgősen keress fel egy nagyon jó pszichológust, aki segíteni tud abban, hogy elfogadd magad olyannak, amilyen vagy.

Én is csak azt tudom mondani, amit a többiek.

Nem fog elmúlni a leszbikusságod semmi miatt, bármit is teszel. Maximum kínzod magad és ez egy jó kifogás rá, hogy miért csinálod. Gondolom élvezed a vagdosást is.

De tudod, soha nem leszel boldog, ha nem fogadod el magad úgy, ahogy vagy.

2-es vagyok.

Nekem is szükségem volt pszichológus segítségére más okból, ami nagyon sokat segített és TB alapon jártam kórházba. Nem kellett érte fizetnem.

Igen, kedves vagyok és őszinte. Ha nem tetszik az igazság, akkor ne tegyél fel ilyen kérdéseket és nem fogod megkapni.

Igenis problémáid vannak, sőt, elég komolyak.

Mi az, hogy nem tudom milyen? A vagdosás? Azt tényleg nem tudom, hogy milyen, mert nem vagyok öncsonkító hajlamú. Viszont én magam is leszbikus vagyok, csak veled ellentétben sosem esett nehezemre elfogadni azt, hogy ki is vagyok. Ez nem egy döntés, hogy ha nem tetszik, akkor holnapról hetero leszel. Egész életedben leszbikus maradsz, akár tetszik, akár nem.

Az már a te döntésed, hogy az öncsonkítással és szenvedéssel tervezed-e leélni a hátralévő életed vagy pedig egy lánnyal, aki viszont szeret téged.

Nagy a világ nyomása, sokan csak "hulladéknak" tartják a homoszexuálisokat. Viszont vannak köztük olyanok, akik nem tartják magukat annak. És a gyűlölködők fejre állhatnak, ez akkor sem fog változni. A gondolataid a tieid és teremthetsz magadnak egy nyugalom szigetet, amit tűzzel vassal sem lehet lerombolni.

Hadd meséljek el egy kalandot: évente többször is megrendezésre kerül egy nagyon színes rendezvény, az animecon. Ezen sokan jelmezben jelennek, meg. Harmincon felüliek is, pusztán azért, mert jó móka. Én mindig nagyon visszahúzódó voltam és sosem mertem semmi kirívót tenni, mert jaj mi lesz, ha megszólnak. De az animéket imádom, és a barátnőim rávettek, hogy nehogymár szatyorban vigyem a jelmezt, és a Petőfi Csarnok vécéjében szenvedjem magamra, hanem otthon öltözzek be, ahogy ők is, és vonuljunk végig Pesten jelmezben. Van aki nem vette ezt poénnak és szörnyülködött, és akkor? Nem szakadt ránk az ég attól, hogy morgott mögöttünk pár néni a villamoson. Sosem voltam még olyan felszabadult, mint akkor.

Neked is fel kell szabadulnod az ilyen ostoba korlátok alól. Nem azt mondom, hogy a nyílt utcán szexelj egy másik lánnyal, de igenis vállald fel, hogy leszbikus vagy. Ha segít, találkozz más homoszexuális emberekkel. Talán köztük jobban elfogadod magad. És szarj az intoleráns, szörnyülködő, pletykás világra.

engem se hozott zavarba soha, hogy leszbikus vagyok

nincs értelme ezért utálnod magad

az élet szép, nekünk is a heteroknak is a biknek is....és igen, keress fel egy tb pszichológust, sokszor sokkal jobbak, mint a híres nagynevű dokik!

elpazarlod az éveidet amiket jó élményekkel tölthetnél meg...

hány éves vagy egyébként? barátiad nincsenek? családban senkivel nem tudsz erről beszélni?