Mit tegyek? /Sűrgős/

És meg tudod beszélni velük a problémáidat? Tudnak rólad mindent?

Szervezzetek közös programokat! Társaságban biztos, hogy sokkal jobban éreznéd magad. Hátha még segíteni is tudnak, akár azzal, hogy meghallgatnak, akár azzal, hogy elterelik a figyelmedet a gondjaidról.

ez nádasdy ádám beszédéből van, anno amikor aktuális volt olvastam és szerintem szép és erről amit írsz eszembe jutott:

"Fogalmam sincs, mi a célja a Jóistennek azzal, hogy minden generációban 4 % körüli homoszexuális szaladgáljon, de — ahogy a püspök úr nemrég (más összefüggésben, de nagyon szépen) mondta: — a legjobb, ha belenyugszunk az Ő akaratába. Vagyis hogy minden generációban, minden országban, minden 25-ödik ember meleg.

Ami nem jelenti azt, hogy úgy is él. Nem könnyű melegnek lenni: plusz teher az, amit cipelni kell. Mintha a kiránduláson minden 25. gyereknek jóval nehezebb volna a hátizsákja. De ha egyszer fölcipelte a hegytetőre, joggal lehet büszke magára. Ezért jó melegnek lenni. Teljesítmény. Tudom, ez furcsán hangzik, hiszen senki sem akar meleg lenni, a melegséget senki sem választja. Majd bolond lenne egy lenézett, kigúnyolt csoport tagja lenni, ha volna más választása. Az él meleg életet, aki kénytelen belátni: nincs más útja. Akinek az örömhöz, az őszinteséghez, a méltósághoz csak ez az út vezet.

Vannak olyanok, akik ezt nem tudják vagy nem merik vállalni; még olyan férfi is van, aki roppant akaraterővel, esetleg pszichológusi vagy orvosi segítséggel átnevelteti magát heteroszexuálissá. Nyilván meg lehet tenni mérhetetlen erőfeszítéssel — de minek? Mi értelme egy ekkora áldozatnak? Mikor ugyanezt az energiát azonos nemű embertársai szeretésére, segítésére, vidítására használhatta volna. Kimondom őszintén: az ilyen önletagadást, önátnevelést én színtiszta önzésnek tartom: ahelyett, hogy cipelné az extra nehéz hátizsákját, ahelyett, hogy a sorstársainak adná a szeretetét (ideértve a szextől a létrakölcsönadásig mindent), inkább a saját bőrét próbálja menteni — de mitől is?... Arról nem beszélve, hogy az ilyen férfiak aztán gyorsan megnősülnek; hát nem irigylem azt az asszonyt, aki ilyenhez megy hozzá. A lányomat biztos nem adnám egy ilyen átnevelthez.

(Zárójelben jegyzem meg, hogy nemrég egy képviselőnő követelte a melegfelvonulás betiltását, és ehhez egy „Magyar Asszonyok Egyesülete” nevű szervezet is csatlakozott. Meg vagyok döbbenve ezen — ugyanis minket ők szültek! A magyar asszonyok! Hogy lehetnek ilyen elutasítóak a fiaikkal-lányaikkal szemben? És jobb, ha tőlem tudják meg a Magyar Asszonyok Egyesülete tagjai: akiket holnap szülnek, abból is minden 25. meleg lesz. Mit csinálnak azzal? Kidobják a szemétre? Ezek volnának a magyar asszonyok? Na nem. A magyar asszonyok szülték és nevelték az olyan kiváló melegeket, mint Báró Mednyánszky László, a festő; Ferencsik János, a nagy karmester; Thurzó Gábor, a kiváló író; a magyar asszonyok közt ott van az én anyám, a tiéd, a tiéd, a magáé, aki megszült és fölnevelt, és tudomásul vette, hogy melegek lettünk, és megmutatta, hogy az anyai szeretet mindennél erősebb, mert az nem válogat, és nem írogat a rendőrfőnöknek. Na ennyit ezekről.)

Jó dolog melegnek lenni, ha már muszáj. Jó azért, mert az ember valamilyen. Nagyon jó ám valamilyennek lenni! Sokan ezért irigyelnek minket. Titka van az embernek. Hiszen a mai világban melyik 18-20 éves fiatalnak van komoly, súlyos titka? Mint egy romantikus regényben: a Kőszívű emberben, a gonosz Plankenhorst lánynak titokban gyereke volt. Ilyen ma már nem sok van, de a melegség először mindnyájunknak ilyen. „Rólad tudják?” kérdezzük folyton. Nos, azt javaslom, hogy 20-25 éves kor fölött már lépjünk át (aki teheti) a romantikából a mai világba, és ne hordozzunk titkot: bújjunk elő, aztán akinek nem tetszik, hát ne beszélgessen velünk. És nehogy már bocsánatot kérjünk, hogy melegek vagyunk. Akarta a fene.

Azért is szép teljesítmény melegnek lenni, mert mindnyájan egyéni utat kellett, hogy megtegyünk idáig. A melegek csoportja más, mint a többi kisebbség, mert nem örökletes és nem továbbadható, nem tanítható. Ha a homoszexualitás öröklődne, azt már rég tudná a genetika, hiszen számos számos leszbikus nő szül, számos meleg férfinak születik gyereke (nekem is van fiatalkori házasságomból két remek lányom), mégsem mutatható ki ilyen összefüggés. Ezzel szemben ha mondjuk létezne a kékfülűek kisebbsége, amelyet mindenki megvet és kigúnyol, a kékfülű gyereknek akkor is támaszt jelentene, hogy apu is kékfülű, anyu is kékfülű, nagypapa, nagymama, testvérek, sőt a szomszédok, az egész alvég a faluban mind kékfülűek. A melegeknél ilyen nincs: mindegyikük egyedül jön létre, saját erejéből kell másodszor megszületnie a felnőtt meleg életre, s mindegyikük más-más utat tesz meg, amíg ebbe a kisebbségbe megérkezik, ahova az ösztönei, a vágyai, az érzelmei, a kötődései a helyét kijelölték."