Mit kéne tennem hogy újra találjak valami értelmet az életemnek? Az egyetlen ok amiért még itt vagyok az hogy nem akarom tönkretenni anyám meg apám életét.

Már kb. semmiről nem merek beszámolni az anyámnak(vagy bárki másnak) ami rossz történik velem mert régebben is borzasztóan sok problémám volt, jártam pszichiáterhez, egyik nyáron 2 hétig voltam valamilyen terápián ami azt hitték segíteni fog de akkor 17 voltam, és most 21 leszek és azóta maximum 1-2 hónapos időszakaim voltak amikor nem volt gondom... Nem tudom pontosan mit állapítottak meg de úgy 15-6 éves korom óta gyűlölöm az életemet egyre jobban, és az önbizalomhiányom meg a fóbiám az ismerkedéstől, emberektől, egyre csak nőtt az évek alatt.. Néhány barátot sikerült szereznem de őket is majdnem mindet elüldöztem azzal hogy bepánikoltam egy idő után hogy untatom őket és felesleges vagyok ezért szép lassan nem kerestem már fel senkit, emiatt meg gondolom azt hitték nem érdekelnek, pedig soha nem volt így. Úgy érzem nem tudok bánni az emberi kapcsolatokkal és már senki nincs akitől tanácsot kérhetnék mert akik még maradtak, az az 1-2 ember akit barátnak mondhatok őket szeretném megkímélni az ilyen gondoktól... Szóval ezért jöttem ide mert már csak névtelenül merem felvállalni azt a selejtet aki vagyok. 21 éves leszek, ősszel kezdődne a 2. évem az egyetemen de most teljesen széthullott minden és attól félek nem fogom tudni teljesíteni, és tulajdonképpen már nem is akarom. Tavaly kezdődött az egész mikor a suli miatt elkerültem otthonról, mindig is bátortalan voltam meg szerencsétlen de próbáltam helyt állni, és már annyiszor hazudtam itthon hogy minden oké, boldogulok, hogy már nem mondhatom el hogy hónapok óta nincs így... Az egyetlen dolog ami eddig mindig éltetett, a rajzolás, művészet, már nem tud örömet okozni. Tavaly életemben először szerelmes lettem és megtalált egy fiú akivel szintén először úgy éreztem talán végre nekem is járhat a boldogság, és annyira szépnek tűnt minden, sose találkoztam még ilyen emberrel mint ő. Csak aztán valamikor tavasz vége körül egyszerűen visszakerültem ebbe a negatívságba, mindenen pánikoltam, és tényleg sorra rossz dolgok történtek az iskola nem ment jól, a barátaimmal összevesztem még télen és most pár napja kiderült hogy emiatt a barátom érzései már elhalványultak irántam és most takarékra tettünk hogy eldönthesse tudna-e még úgy szeretni ahogy régen... de ő volt az egyetlen jó az életemben, és úgy érzem ha őt is elveszítem nekem tényleg nincs tovább értelme itt maradnom. Olyan szakmát tanulok amivel maximum csöves lehet majd belőlem egy aluljáróban, hacsak nem vagyok a legeslegjobb aki mégis pénzt tud csinálni belőle, márpedig nem vagyok. Az életem álma pedig, amiben már sajns nem hiszek szintén olyasmi amihez más helyre más emberként kellett volna megszületnem itthon pedig maximum kiröhögnek vagy idiótának nézem amikor elmondom mivel szeretnék foglalkozni. Mit tegyek, próbáljam meg még egyszer az orvost? Már nem nagyon hiszek benne, paranoiás vagyok teljesen, az orvos úgy érzem csak lehúzni akarna de félek h saját magamon kívül senki nem tudna őszintén segíteni meg hát nem is akarna mert az emberek nem olyanok. A szüleim nem tudhatják meg hogy baj van, anyám évekig selejtnek meg gyogyósnak kezelt amikor régebben is voltak már ezek a problémák, és mégjobban leépítette az amúgy is pici önbizalmam és félek ha megint megtudja semmi bátorítást és támaszt nem kapok majd tőle (ahogy eddig sem) hanem csak a panaszkodását hogy más gyereke miért normális és az övé miért lett selejt...Úgy haragszom magamra és gyűlölöm magam amiért végre valaki egyszer szeretett és ezt is elrontottam amiért ilyen semmirekellő vagyok. Örülnék valami normális válasznak és kíméljenek meg a szemrehányások hogy sajnáltatni jöttem magam, mert nem így van; vázoltam a helyzetet nagyjából, és nem akarok a barátaim terhére lenni a problémáimmal azért jöttem erre az oldalra. Komoly a kérdésem mert baromira tanácstalan vagyok így egyedül és minden reggel úgy kelek fel hogy nincs értelme tovább. Pedig a gyerekkorom még talán egész normálisnak indult és fogalmam sincs miért kattantam meg de már nem vagyok benne biztos hogy van elég akaratom egyáltalán ahhoz hogy meg akarjak gyógyulni bármi is ez, mert most már félig meddig úgy néz ki nincs is kiért/miért.