Mit gondoltok az öngyilkosságròl?

Én önzőnek, és hatalmas butaságnak tartom.

Az ember soha nem tudhatja mit hoz a jövő neki. 16 évesen főleg nem tudja, de még 20-30-50 évesen sem.

De nagyon ritka az az ember aki élete során legalább egyszer nem játszott el az öngyilkosság gondolatával. De a legtöbben ennyivel be is fejezik, és inkább élik az életüket, igyekszenek a legjobbat kihozni belőle.

Jó magam is gondoltam öngyilkosságra. AZ orvosok hetekig altattak, mert azt hitték képes leszek rá. Nagy volt a fájdalmam, ma sem értem hogy voltam képes túlélni, de ennek ellenére még ha lehetőségem lett volna rá akkor sem öltem volna meg magam. Miért? Mert hiszek abban hogy a legrosszabb pokolból is talpra lehet állni, és a szeretteink nem azt érdemlik hogy abban a tudatban éljenek, hogy akit szeretnek öngyilkos lesz..

A tragédiám óta eltelt majdnem 20 év. Ma boldog ember vagyok..

Mint írtam soha senki nem tudja mit hoz a jövő..kár ettől a lehetőségről lemondani...

42/N

Tegnap küldött nekünk Jézus egy üzenetet erről.:)

Itt egy idézet belőle, kb. egy oldal hosszú az egész:

"soha ne adjátok fel Létetek kis gond okán sem, sem akkor ha vihar dúl Bennetek mélyen,mert az érzések megfognak Titeket, Rátok ragadnak az emberek szennyei, vagy épp csak a hangulatuk."

A linket privátban küldöm.

:)

És akkor már azt is, hogy életben lehet maradni megnyomorodva - és akkor rosszabb helyzetbe kerülhetsz, mint voltál előtte. Na EZT nem kívánom senkinek.

Optimista, életigenlő ember vagyok. Az öngyilkosság nagyon, nagyon ritkán helyes döntés (van olyan élethelyzet, amiből nem lehet kijutni, pl. gyógyíthatatlan betegség, ami önállátásra képtelen avagy szellemileg sérült ronccsá tesz egy aktív, értelmes embert. sok helyzet van, ami rosszabb, mint a halál, csak ezek viszonylag ritkán megoldhatatlanok).

Az öngyilkosságok többségénél persze csak besötétül az ember világa s a halálba menekül ahelyett, hogy élne s megvárná, hogy jobb idők jöjjenek el. Nagyon fiatalon különösen érzékeny tud lenni az ember az efféle hangulatokra, s gyakran nincs elég józan esze ahhoz, hogy ne csináljon hülyeséget. Ez roppant sajnálatos.

Az öngyilkosság gondolata népszerű volt az életemben 17-24 éves korom környékén, de nem akartam meghalni, csak jólesett ilyen fiktív sztorikat írnom, ha fájt az élet, feldobott. Az öngyilkosságról szóló dalok is feldobnak és a death metal sem okozna semmi rosszat, az tuti, inkább ráébresztene, az élet szép és még nem hallgattam elég jóféle melodic death metalt ;)

A saját kis életünkben még egészen van hatalmunk, a külvilágra sokkal kevésbé tudunk hatni. Ha egyfolytában azt nézném, mennyi baj van a világban, nehéz lenne megőriznem az alapvetően pozitív szemléletemet, persze így is tudatában vagyok dolgoknak és a mizantrópia okkal nem nem idegen számomra, de alapvetően a saját kis zártabb világomban lubickolok, ami tele van problémával, de azokat én magam okozom és tudom, hogy meg tudom őket oldani.

Szerintem reinkarnáció. Ami elég baj, tudod, mennyi energia nagyjából kialakulni, önállóvá válni, megteremteni egy kis jóféle életet? Ha meghalok, kezdhetem az egészet elölről. Nem szeretem az energiapazarlást, ha egy mód van rá, ezt el szeretném kerülni s szép, boldog, hosszú életet élni. Aminek a végén elégedetten állapíthatom meg, hogy ha nem is csináltam ideálisan, de igyekeztem, nem adtam fel. Az öngyilkosság számomra baromi nagy kudarc, főleg, ha nem az elején említett betegség csap le, amivel nem tudok mit kezdeni, nem győzhetek (azért először megpróbálnám, nem érdekelne, hogy gyógyíthatatlan-e).

Szia :)

Nekem sincs könnyű életem, és én is számtalanszor gondoltam öngyilkosságra, nem egyszer írtam már búcsúlevelet a szeretteimnek.

Én is úgy vagyok, mint te.

Jó lenne, ha azok, akik mély sebeket okoztak nekem, életük végéig lelkiismeretfurdalásban szenvednének.

Nekem hangulatzavarom van, vagyis úgy változik a hangulatom egy nap többször is, mint egy hullámvasút, minden ok nélkül.

De van családom, vannak barátaim, és nem akarok nekik fájdalmat okozni, bár van, amikor már az sem érdekel.

De tudom, hogy több millió ember küzd ugyanezzel, és én azok között akarok lenni, akik legyűrték ezt az egészet.

Reménykedek, hogy majd jobb lesz.

És mivel vallásos vagyok, tudom, hogy Isten nem hagyja, hogy szenvedjek egész életemben, lesz majd jó idő is.