Mi a helyzet a skizofréniával?

Skizofréniával diagnosztizáltak még pár éve. Amikor kiderült elég rossz hangulatom volt és mélyen voltam. Elkezdtem szedni a gyógyszereket a fejem folyamatosan fájt (ez már az előtt is volt), nem tudtam tanulni és nem érdekelt semmi, ami a betegség előtt pl.: Zene, filmek, barátok, iskola, ismerkedés. Voltak hallucinációim és pár rohamom is, de a hallucinációk nagy részét megtanultam kiszűrni. Azelőtt nem beszéltem rosszul angolul és amikor elkezdtem szedni a gyógyszert nem is vettem észre, hogy elfelejtettem szinte majdnem mindent. Most végeztem a sulival, vizsgáim voltak és abbahagytam egy időre a gyógyszerek szedését, hogy megnézzem hátha jobban megy a tanulás. Ami azt illeti sokkal jobban tanultam gyógyszer nélkül mint mellette. Észre vettem, hogy az angol nyelvtudásom egy részét is visszakaptam, ami eddig fel sem tűnt, hogy elfelejtettem, mert nem érdekelt még az sem. Már régóta zenélek, habár a gyógyszereke mellett abbahagytam legalább egy évre, de most úgy érzem, hogy sokkal technikásabb, dallamosabb zenéket tudok írni mint azelőtt. Ezeket nem nagyon mutatom senkinek, mert nem szeretném, hogy más emberek is hallják. Nekem nagyrészt ezek a dalok az érzéseim és nem szerettem soha ha más beleavatkozik abba amit én érzek.Igaz az is lehet, hogy csak nekem tetszik, amit írok, mert az enyém és mert nem szedem a gyógyszereket. Lehet más nem így hallaná az egészet.

Hozzáteszem nem csak pozitív hatásai vannak annak, hogy nem szedem a gyógyszert. Egyrészt félek, hogy a betegségem miatt hiszem azt, hogy újra tudok angolul vagy jobb dalokat írok vagy hogy jobban ment a tanulás. Leginkább attól félek, hogy bánthatok valakit akit szeretek, mert az egyik téveszmém, hogy olyan embereket bántottam fizikailag és lelkileg is, akiért az életemet is odaadnám. Volt pár öngyilkossági kísérletem is és most megint rosszul érzem magam, hogy nem tudok elhelyezkedni sehol, mert fiatalnak érzem magam, ahhoz hogy ne csináljak semmit az életben. Nem akarom, hogy leszázalékoljanak ez miatt. Nem szeretnék újra a gyógyszerek mellett "élni", mert rosszul éreztem magam tőlük. Nem akartam suliba járni, egyszerűen csak egyedül akartam lenni. Most hogy nem szedem a gyógyszert azt érzem, hogy tennem kell valamit nem élhetek így, dolgozni szeretnék, de nem találok a végzettségemnek megfelelő állást, pedig tudom, hogy érdekel és szeretem.

Nem elég, hogy nem találok olyan munkát, ami a tanulmányaimhoz kötődik, de még gyári dolgozónak sem vettek fel egy céghez, mert az orvos nem engedélyezte a betegségem miatt, hogy ott dolgozzak. A barátaimmal nem tartom a kapcsolatot, már lassan egy éve nem voltam velük sehol. Egy ember volt eddig mindig mellettem, akit még a középiskolában ismertem meg.

Szeretném megtudni, hogyan működik ez a betegség. Tudom, hogy a dopamin és glutamát egyensúlyának felborulása áll általában a betegség hátterében. És most, hogy nem szedem a gyógyszert elkezdett érdekelni a művészet, nem csak a zene, hanem festmények, fotók, rajzok, versek is. Észrevettem, hogy mindig megpróbálom elemezni a képeket, hogy hogyan festhette a festő. Észreveszek rajta olyan dolgokat, amit azelőtt nem, mint pl.: az aranymetszetet egy műalkotáson.

Ezt most valószínű csak az értheti, aki orvos vagy jártas a skizofréniával kapcsolatban, de ha észreveszem az összefüggést és felfogom, hogy az miért úgy van a képen és a tanulás is jobban ment gyógyszerek nélkül, mint mellette, akkor a glutamát receptoroknak elvileg megfelelőnek kell, hogy legyenek, nem?

Hosszú ideig fogalmaztam ezt a pár sort szóval érzem, hogy valami nincs rendben, de remélem érthetően fogalmaztam meg.

Megkérnék mindenkit, hogy csak olyan írjon, aki tényleg jártas a betegség kapcsán vagy aki esetleg átélt már hasonló periódust életében. Köszönöm!

Fiú/22