Miért gondolok mindig arra hogy valamikor meghalok?

14 évesen ez tök normális.

A tesóm úgy gyógyult ki belőle hogy elolvasta Pratchett: Mort c. könyvét (meseregény amiben a Halál depressziós lesz meg ilyesmi).

Én úgy estem túl rajta hogy rájöttem hogy

1. ha meghalok, akkor a tudatom is meghal, szóval úgyse lesz se fájdalmas se ijesztő se unalmas, semmi ilyesmi

2. amíg az emberiség él tovább addig amivel hozzájárulok a dolgokhoz az megmarad

3. így is úgy is minden elpusztul a végén, és a köveket pl.mit érdeklik a mi problémáink? szal kár aggódni mert ami számít az úgyis csak nekünk számít, ha nem leszünk senkinek nem lesz érdekes (az meg ha nem leszünk még tök jó is lehet másoknak, nincs környezetszennyezés stb.)

Szerintem előbb utóbb kitalálod te is a saját válaszodat :D