A depresszió sosem múlik el? Létezik olyan, hogy valaki "meggyógyul" és kikeveredik a depressziójából? Nem a tini nyafogásokra gondolok.

Meg kell szüntetni az okát... Ez az egyetlen megoldás.

De mivel a depressziót kiváltó okok legtöbbször olyan problémák, amelyek az egyénen kívül állnak, így azokat nagyon nehéz megoldani, tehát könnyen esik vagy marad depresszióban az egyén.

Persze, meg lehet belőle gyógyulni, ki lehet belőle mászni, ha az illető is azt akarja, ha úgy dönt, hogy elege volt már az egészből, és ő maga hajlandó tenni a gyógyulás érdekében, nem pedig arra vár, hogy majd mások, ill. a bogyók segítenek.

Ehhez viszont el kell hinnie, és naponta "gyakorolni" kell a következőket (gyakorlat teszi a mestert):

- a nap terád is süt, csak át kell menni a napos oldalra = ne azt keresd, ne azt nézd, és ne azt lásd, hogy hol, mi a sötét, a fekete, keresd a szépet, a jót, a mosolyt, a kedvességet másokban is és önmagadban is!

- na a problémán rágódj, hanem a megoldáson! = ami már megtörtént, az megtörtént. A múlton változtatni nem tudsz, de ha keresed, hogy hogyan, miként tudod abból a helyzetből a lehető legjobb megoldást kihozni, azzal megalapozod a jövő további eseményeit. Meglehet, sőt biztos, hogy az nem lesz egyik napról a másikra pont olyan, mint amilyennek szeretnéd, de lépésről-lépésre haladva, és főleg mindig csak előre nézve (és nem a múlton rágódva) egyre jobb és jobb eredményeket fogsz tudni elérni.

- légy kitartó, és az esetleges napi sikertelenséget ne kudarcnak értékeld, vedd úgy, hogy azokkal a látszólag sikertelen kísérletekkel egy-egy tévutat zártál ki.

Állítólag Edison, amikor a villanyégő-működési elvét kereste, 1000 kísérletet (=módot) próbált ki, és ő ezeket úgy értékelte, hogy: no ez az út is kizárva, mint lehetőség.

- minden nap új nap, az új lehetőségek, új sikerek, új örömjök napja!

Mindegy mi volt tegnap, ma egy új napra ébredtél, ma jobban fog menni, ma könnyebb lesz mint tegnap, és ma este már sokkal jobban is fogod érezni éppen ezért magad, mint tegnap este.

Nehogy azt hidd, hogy ezek olyanfajta maszlag-bölcsességek, amelyekkel már tele a padlás, amelyeket könnyen mond az, aki nincs benne.

De bátran meri ajánlani az, aki hasonló módon, módszerekkel, maga erejéből mászott ki valamikor a gödörből. Nem könnyű, és valójában csak te tudsz igazán magadon segíteni, ha valóban akarsz. Egyébként szedheted a bogyókat egész életeden keresztül, és panaszkodhatsz fűnek-fának, hogy milyen a világ, és hogy ez neked mennyire nyomasztó, stb. stb.

Hát nézz szét, lásd meg, hogy vannak rajtad kívül mások, akik még náladnál is sokkal rosszabb helyzetben élnek, vedd észre, hogy mások esetleg pillanatnyilag szerencsétlenebbek náladnál, vedd észre, hogy őnekik, őrajtuk te esetleg még segíteni is tudsz. Ez adja meg neked azt az új helyet az életedben, ahonnét már el tudsz indulni felfelé.

Ha ezt nem látod meg, ha nem vagy hajlandó meglátni, akkor sosem fogsz tudni az életedben őszintén, tisztán, boldogan kacagni!

Így van! Nekem sikerült! A rendszerváltás után kerültem olyan helyzetbe, melyből évekig úgy nézett ki, hogy nincs kiút. Kemény munkával (no meg sok-sok visszaeséssel!), de nem adtam fel. Ez egyébként agyi, gondokodásmódbeli, belső érzelmi változásás, változtatás eredménye lehet. Az, hogy keresed és megpróbálod más megvilágosításból, más szemszögből is (!) megnézni, megvizsgálni az elmúlt dolgokat, és feltenni a nagy kérdést: mi az a legjobb, amit ebből a helyzetből ma, itt és most (!) ki tudok hozni??

Persze, ha valami már annyira régen történt, mint ahogyan írod, gyermekkori események nyomasztó emléke:

- próbálj meg úgy tekinteni rá, mint egy élet által adott leckére, tanításra, egy olyan eseményre, olyan dologra, amelyből megtanulhattad, megtanultad azt, "hogyan nem szabad!" Megjegyzed, hogy te már hogyan fogod ugyanazt másként csinálni, hogy a te gyermekeidnek ne kelljen ugyanazokat a fájdalmakat elszenvedniük, és (nem hülyéskedek!) talán légy arra büszek és boldog is, hogy te ezt már tudod, és a te gyermekeidnek ennyivel jobb-szebb életük lesz!!!!

Sokféle depresszió van. Az egyik gyorsabban, a másik nehezebben, de gyógyítható. A "kikeveredés" bár nem lehetetlen, de a valószínűsége csekély. Többnyire gyógyítani szükséges.

https://www.youtube.com/watch?v=vOzxtoc9c9E

Szerintem pedig éppen az adja a gyógyulást, hogy igenis érzelmileg, gondolatilag, ismét végig kell élni, "el kell sírni" a hozzá kapcsolódó könnyeinket. Végig kell menni lélekben, gondolatban, érzelmek ismét a folyamaton, és elengedni, mint egy olyan múltbéli eseményt, amelyről tudjuk, hogy életünk további részében már nem lesz, mert nincs hatalma felettünk!!!!

Az orvosok a bogyóikkal és egyéb terápiás cuccaikkal csak elnyomják, elfedik az érzelmeket, ezzel nem megoldják, csak eltussolják a fájdalmakat, de végső szabadítást nem adnak. Bolondok is lennének, hiszen akkor egy idő után mindenki megtanulná a módit, és később senki nem menne hozzájuk. Akkor miből élnének ők tovább???