Orvosfóbia ellen mit lehet tenni? Egyáltalán ez létező dolog?

Jó tudni, hogy nem vagyok egyedül. Azzal a kivétellel, hogy fogorvostól nem félek (fogszabályzóm volt), de a tűtől igen. Pont leírtad a gondolataim: csövek, vérnyomásmérő stb. :) Ha nem muszáj, rendelő közelébe sem megyek.

Szeretnék majd gyereket, de elmondhatatlanul félek az egész macerától. De ott az egyszer muszáj lesz kibírni. :D

24/N

A kérdés, hogy létezik-e és mit lehet ellene tenni?

Fóbiák léteznek. Szerintem a legtöbb fóbia az ismeretlentől való félelem. Nem tudod, mire számíts, nem látod előre pontosan, hogy mi történik veled. Lehet, hogy attól is félsz, mit diagnosztizál. Ahogy felsoroltad, kissé úgy tűnik kívülről szemlélve, hogy sok betegséget beképzelsz magadnak, mert ha ennyi bajod lenne, már korábban utána jártál volna a dolognak. Lehet, hogy ez lehet, mert ezek szerint a fájdalomtól nem félsz, ugyanis ha a veséddel és altájjal is van gond, akkor biztos fáj is. Az orvosi diagnózishoz ami kellhet: vizsgálat, vérvétel, röntgen. Fogorvos nyilván beavatkozik. A többi minél hamarabb kiderül, annál kevésbé erős és hosszan tartó gyógyszer kell. Ez sem mindegy, milyen erős gyógyszereket kapsz, ráadásul nem célszerű pl. vesehomok esetén a követ is kivárni, mert könnyebb és gyorsabb előbbit gyógyítani. Tehát az segít, ha bebeszéled magadnak, hogy egyszerűen magaddal tolsz ki, ha nem mégy el.

Az orvosnak szinte minden beteg egy beteg a sok közül, tehát még lenézni sem fognak, ha esetleg ettől félsz.

Munkából sem mindegy mennyit vagy távol táppénzen, a pénz szempontjából sem. Úgyhogy szerintem indulás az orvoshoz, aki nem mindentudó és mindenható, de próbál segíteni.

Nagyon meglepődtem. Azt hittem, hogy egyedül vagyok ezzel!

Én is félek a kórházaktól, az orvosoktól (kivéve én is a háziorvost, bár azért ott is eléggé felmegy a vérnyomásom), a vérnyomásmérőktől, fogorvosoktól és a TŰTŐL is. Vérvételen általában akkora sokkot kapok, hogy fal fehér leszek és megijednek az asszisztensnők, mert azt hiszik, hogy rosszul vagyok. Elsősegély tanfolyamon pedig konkrétan nem bírtam megnézni másnak a pulzusát, annyira rosszul voltam az egésztől.

Az oka nálam is egy gyerekkori trauma volt. Még amikor nagyon kicsi voltam, nem féltem tőlük, vígan elvoltam. Aztán elköltöztünk Pestről vidékre, ahol egy vadállat volt a gyerekorvos. Az konkrétan akkora fájdalmat okozott nekem dilettantizmusából kifolyólag, hogy utána nem bírtak velem sehol.

Ha rendelőbe kellett menni két kézzel és lábbal kapaszkodtam az ajtófélfába; ha sebészeti beavatkozásom volt, akkor rángatóztam és öten nem bírtak lefogni és ehhez hasonlók.

Eddig még nem gondolkodtam azon, hogy le kéne ezt küzdenem, viszont valószínűnek tartom, hogy pszichoterápia tudna ezen segíteni. Hiszen rengeteg féle fóbiát meg tudnak gyógyítani, ezer féle módszerrel.

Tapasztalatból mondom egyébként, hogy már a magánorvosok sem feltétlenül olyan jók, mint régen. Pont fogorvosnál voltam pár éve sok-sok pénzért és az is olyan gány munkát végzett.... ráadásul sokkot kaptam a tűtől, meg az egész beavatkozástól és egyáltalán nem volt megértő. Kifejezetten bunkón állt hozzám. Pedig a környéken, ahol lakom állítólag ő a "legmenőbb" fogorvos.

A fóbiák súlyos problémának látszanak, ennek ellenére könnyen, gyorsan gyógyíthatóak (kivéve szociális fóbia).

Nézzétek meg: https://www.youtube.com/watch?v=vzGIQczkwwo

Nekem is orvos/vizsgálat fóbiám van.

Kivéve vérvétel, fogászaton fogtömés vagy kőleszedés. Karba adható oltás, ha csak a tű ér hozzám.

Vérnyomásmérést nehezen bírom. Tüdőszűrés, ekg, hasi uh stb szóna sem jöhet.

Ti tapasztaltatok olyat, hogy egy borzalmas vizsgálatot akaratlanul is újraéltek éveken át?

Esetleg olyan érzést, hogy sehol sem vagy biztonságban, mert bárhol rosszul lehetsz és orvost hívnak?

Nekem lehet, h nem sima fóbiám van, hanem mellette poszttraumás zavar is, amit vizsgálatok okoztak. Azt mondta pszichiáter, hogy az újabb és újabb vizsgálatoktól enyhülni fog a rosszullétem. Ehelyett PTSD lett a vége. Új tünet is megjelent. Hozzám sem lehet érni, pedig ezzel nem volt bajom.

Előző:

Fóbia kezelése elvileg úgy történik, hogy fokozatosan hozzászoktatják a beteget a vizsgálathoz, tűhöz stb

De hogyan merjem újra próbálni, ha minél több vizsgálatot csináltak, annál alapabb/könnyebb vizsgálat sem megy? Már olyanok sem, amikkel semmi gondom nem volt. El sem hittem volna, hogy lesz, ha valaki mondja.

Eleinte csak szenvedtem, utána nagyon szenvedtem. Ezt követte, hogy a szenvedés a vizsgàlatok után nem 1-2 napig, hanem hetekig tartott. Végül flashback lett, ugyanazt a vizsgálatot 1 éve folyamatosan újraélem. A többit is, de kevésbé.

Az utolsó 7-8 vizsgálatnál önveszélyes állapotba kerültem. Zavart voltam, hallucináltam, elindultam egy irányba és órákig csak mentem. De nem célirányosan, hanem a vakvilágba. Azt sem vettem észre, ha úttesthez értem. Körbe sem néztem. Dudáltak, anyáztak. Közveszélyes voltam.

Önsértési, túladagolási (hogy kiüssön) és öngyilkossági kísértésem volt. Volt 2 túladagolás. Nem hálba, hanem mèly álomba vagy kómába szetettem volna menekülni. Ehelyett úgy üvöltöttem ès zokogtam álmomban, hogy arra ébredtem, hogy fuldoklok.

Súlyos depresszióm alakult ki. Kórházba mentem.

Az i-re az tette fel a pontot, hogy zárt osztályon vizsgálatokat kényszerítettek rám, amitől annyira kiborultam, hogy ki akartam harapni a vénáim.

Utána sikerült pár hétre elnyomni a rosszullétet, majd előtört, mint a vulkánból a láva. Folyamatos halálvágy, öngyilkossági tervek, ösértési késztetés, kisebb (hogy kiüssrm magam) túladagolások.

Önveszélyes voltam. De mi a megoldás? A kórházi vizsgálatoknak az újraélése (flashback) okozott öngyilkossági késztetést. PTSD alakult ki. Orvosom javasolta, hogy menjek vissza a kórházba. Leb@sztam a telefont és nem voltam hajlandó továbbra is hozzá járni.

Öngyilkossági késztetést okozó kórházi vizsgálatok, és ezeknek a flashbackjére jó ötlet a traumatizáló helyre visszamenni és vizsgálatokkal újratraumatizáltatni magam? De az védett, nem eshet bajom.. Mondtam, h ok.

Ott leszek 2 év múlva is mert nem múlik el a rosszullét, ha újra és újra vizsgálnak ott? Vagy 5 év múlva?

Leszázalékolás esélytelen, mert ahhoz vizsgálatot végeznek. Munkavállaláshoz üzemorvosi vizsgálat kell. Egyik sem menne.

Próbáltam más kórházzal felvenni a kapcsolatot, hátha ott meg tudnak elégedni covid teszttel, vér/vizelet vizsgálattal, vérnyomásméréssel. Tekintettel arra, hogy semmilyen szervi betegségre utaló tünetem nincs. De nem. Megértés helyett kiosztottak. Mit képzelek...